NME | Golden kritika: egy új popkirály készül elfoglalni trónját
A BTS énekese hű marad szupersztár státuszához, még ha a lemez kissé biztonsági játékot is játszik.
★★★★☆
Minden évtizednek megvan a maga popkirálya. A 2000-es éveket Justin Timberlake uralta, aki szólóban lépett reflektorfénybe, elszakadva NSYNC-beli zenésztársaitól. A 2010-es évek Justin Bieberé voltak, aki modern tinibálványként hódított. A 2020-as évekből eddig hiányzott egy hatalmas férfi szólósztár, aki uralja a popvilágot, de a Goldennel a BTS tagja, Jung Kook bebizonyítja, hogy tökéletesen alkalmas erre a szerepre.
A világot meghódító csapat „golden maknae”-jaként (vagyis „arany legfiatalabbjaként”) ismert 26 éves énekest gyakran emlegetik úgy, mintha Midasz érintésével rendelkezne – bármihez is fogjon, arannyá válik a keze alatt. Bár Jung Kook kreatív hozzájárulása a debütáló szólóalbumához korlátozott – sem dalszerzőként, sem producerként nincs feltüntetve, inkább úgy jellemzik, mint aki „kurátorként” válogatta össze a dalokat, hogy tükrözzék művészi világát –, mégis könnyedén magáévá teszi mindegyik szám érzelmeit és stílusát. Egy igazi zenei kaméleon, aki minden új hangzáshoz alkalmazkodik.
A Golden két részre osztható történetet mesél el. Az első fele vidám és könnyed, ahol Jung Kook szerelembe esésről és egy kapcsolatban való kitartásról oszt meg apró pillanatképeket. A nyitódal, a 3D (featuring Jack Harlow) a 2000-es évek pophangzásával csábítja el a kedvest, míg az első kislemez, a Seven Latto közreműködésével a UK garage ütemeire épít romantikus (a „clean” verzióban) vagy vágytól fűtött (az „explicit” verzióban) hangulatot. A vezető kislemez, a Standing Next To You visszanyúl a múltba: funkos groove-okkal és diszkós elemekkel idézi meg a régi időket, miközben Jung Kook ígéri: „Nem tagadhatják a szerelmünket / Nem szakíthatnak el minket / Kiálljuk az idő próbáját.”
Néhány elektronikusabb hangzású együttműködés lehetőséget ad Jungkooknak, hogy megmutassa sokoldalúságát. A Closer To You Major Lazer közreműködésével lüktető reggaeton ritmusra épül, Jung Kook hangja pedig – legalább az első versszak erejéig – csábító suttogássá válik. „Úgy érzem, mintha lebegnék / Valami van a levegőben ma éjjel” – súgja, egy pezsgő eufóriával teli világba invitálva minket. A Please Don’t Change DJ Snake közreműködésével eközben a táncparkettre repít, miközben Jung Kook arra kéri szerelmét, hogy soha ne változzon meg.
Az album jól bemutatja Jung Kook képességét arra, hogy különféle hangzásokhoz igazodjon, de mindkét részben azok a dalok működnek a legjobban, amelyek igazi popkirály-himnuszoknak érződnek. Az első felében ilyen a 3D és a Yes Or No, utóbbi Ed Sheeran szerzeménye, aki gitáron is közreműködik. A BTS énekese őszinte lelkesedéssel kérdezi a ragyogó, egyszerű refrénben: „Érzed már az izgalmat?” Majd folytatja: „Ha igen, akkor azt hiszem, tudom, mi történik / Vajon szerelmesek leszünk? / Mondd ki: igen vagy nem, igen vagy nem, igen vagy nem.”
A Golden második felében a szakítás utáni fájdalom és a továbblépés nehézségei kerülnek középpontba. Az album legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik a Hate You, egy zongorás ballada, amelyet Shawn Mendes is társszerzőként jegyez, és amelyben a narrátor kétségbeesetten próbálja meggyőzni magát, hogy gyűlöli volt szerelmét – mert így talán könnyebb lenne továbblépni(e). A Too Sad To Dance időnként ugyan elcsépelt sorokba fordul, de letisztult dallamvilága és Jung Kook hiteles előadása – amelyben a teljes reményvesztettség érződik – mégis megmenti a dalt.
A Golden nagyrészt jól működik, és pontosan azt éri el, amit célul tűzött ki: tíz könnyen befogadható dallal mutatja be Jung Kook sokoldalúságát, karizmatikus énekhangját és ellenállhatatlan popvonzerejét, miközben az album egyértelműen a kereskedelmi sikerre van hangolva. Vannak gyengébb pillanatai is – például a Somebody, amely robotikus hangfeldolgozással torzítja el az énekes hangját, megfosztva azt természetes varázsától. Bár izgalmas kísérlet, végül nem igazán működik.
Összességében az album rendkívül biztosra megy, és bár Jung Kook maga válogatta össze a dalokat, mégsem érződik olyannak, amelyet kizárólag ő adhatott volna ki. Vajon más előadó is el tudná énekelni ezeket a dalokat ilyen meggyőzően? Talán nem, mégis marad egyfajta üresség az album mélyén. Mindez azonban nem akadályozza meg Jung Kookot abban, hogy csillaga még magasabbra emelkedjen. A 2020-as évek végre megtalálták új popkirályukat, és a Golden minden kétséget kizáróan biztosítja számára a trónt.
Az eredeti szöveg forrása: NME
0 Hozzászólás