Associated Press (2024) | Right Place, Wrong Person kritika

Zenei kritika: RM (BTS) új szólóalbuma, a Right Place, Wrong Person egy elasztikus kísérlet

Írta: Maria Sherman 

A BTS mind a hét tagja jelenleg a Dél-Koreában kötelező sorkatonai szolgálatát tölti, amely meghatározott korú [18 és 28 év közötti] férfiak számára kötelező – és azalatt, ami kiesett időnek tűnhetne, a K-pop fiúcsapat folyamatos megjelenésekkel és változatos szólóanyagok kiadásával foglalja le rajongóit. A következő a sorban a rapper RM második stúdió albuma/nagylemeze, a Right Place, Wrong Person.

A BTS megfontolt vezetője, RM általában filozofikus szólómunkáiban, gyakran nem fél nagy hangzásbeli kockázatokat vállalni, amelyek néha nagy sikert hoznak. A Right Place, Wrong Person című albumon továbbra sem tart attól, hogy nagy kérdéseket tegyen fel a rugalmas, műfajfüggetlen produkció alapjain.

A címadó dal nyitja a kétnyelvű albumot, amely azzal indul, hogy RM újra és újra elismétli az album címét egy mély, már-már katonás ritmusban – mielőtt berobbanna egy aszimmetrikus produkcióba, amelyet gótikus baritonja díszít.

Innen következik a Nuts telt, funky basszusa; az avantgárd Around the World in a Day Moses Sumney leleményes gitáros közreműködésével; és a Domodachi kísérteties hip-hopja, amelyben a brit rapper, Little Simz vad dobokkal és jazz-szerű improvizatív hangszereléssel szerepel. Ennek a hangulatnak az érzékenysége a soron következő Interlude-ban is folytatódik. Kevés műfaj létezik, amitől RM megriadna.

Vagy talán mégis, és pont ez a lényeg: tematikailag az album az előadó saját identitásának vizsgálata köré épül – a világ egyik leghíresebb embere fejezi ki, hogy nem érzi magát összhangban a világgal. Természetesen ezt a frusztrációt, kíváncsiságot és elmélkedést tükrözi a zene is. A Groin frusztrált, nyers rap, és talán a legtrágárabb is, amit valaha előadott. A Heaven álmodozó shoegaze1; egy rapper, aki a ’90-es évek alternatív rockjában is otthonosan mozog, és teljesen magáénak érzi.

Az album záró dala, a Come back to me, újabb bizonyítéka annak, hogy RM előszeretettel működik együtt másokkal: Kuo, a tajvani Sunset Rollercoaster együttes tagja gitáron és basszusgitáron játszik ebben a könnyed pop-rock dalban, míg a dél-koreai HYUKOH együttesből ismert OHHYUK komponálta és hangszerelte. A Come back to me egy fütyülhető akusztikus popdal, de mint az album elsőként megjelent dala, nem sikerült teljesen megragadnia annak maximalista szellemét.

Talán a Lost a villámgyorsan programozott szintetizátoraival, nyárias riffe-jeivel és lágy, egymásra épülő harmóniáival jobb választás lett volna első ízelítőnek, hiszen könnyedén mozog a pop, az R&B, a rap és az elektronikus zene között. Ez egy megtévesztően optimista hallgatnivaló, amely másfajta üzenetet hordoz a narrátorunktól: „Istenverte módon eltévedtem” – énekli-mondja egy zavarodott RM. „Soha nem jártam még klubban.”

A Right Place, Wrong Time2 RM nagy, egzisztenciális kérdéseiből profitál – és mint az őt megelőző popfilozófusok, nem kínál válaszokat. És nem is úgy hangzik, mintha kellene.

Az eredeti szöveg forrása: AP

Kredit nélkül, kérünk, ne oszd meg a fordítást!


1 shoegaze ↩ az alternatív rock és az indie zenei alműfaja, amely az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején alakult ki az Egyesült Királyságban. A stílusra jellemző a gitárok erős torzítása, a visszhangok és effektek használata, valamint az elmosódott, álomszerű hangzás. Az ének gyakran halkabban és elfojtottan szólal meg a rétegzett gitárzene fölött, így a dalszövegek nehezebben érthetőek.

A műfaj elnevezése onnan ered, hogy a zenekarok koncertjeiken gyakran lefelé néztek, a pedálok és effektusok irányítására koncentrálva – mintha a cipőjüket bámulnák ("shoe-gazing"). A shoegaze legismertebb képviselői közé tartozik a My Bloody Valentine, a Slowdive és a Ride.

2 “Right Place, Wrong Time”↩ A cikk írója rosszul utal az albumra. Hibája valószínűleg abból ered, hogy RM a „Right Person, Wrong Time” és „Right Place, Wrong Time” mondások kombinációját használta a címben („Right Place, Wrong Person”), hogy ezzel hangsúlyozza az album témájának összetettségét és az egzisztenciális kérdések iránti érzékenységét.

0 Hozzászólás