Rolling Stone | Jung Kook a Dynamite-ról, az ARMY iránt érzett szeretetéről és az Ariana Grande-tól való tanulásról

Jung Kook a Dynamite-ról, az ARMY iránt érzett szeretetéről és az Ariana Grande-tól való tanulásról

– A gyakornoki évek alatt megvártam, amíg a többiek elaludtak, hogy nyugodtan tisztálkodhassak az éjszaka közepén – mesélte az énekes.

[Rolling Stone interjú; Brian Hiatt; 2021. május 17.]

– Olyan régóta ismerjük már egymást – mondta nemrégiben j-hope a BTS legfiatalabb tagjának, a 23 éves Jung Kooknak. – Szeretem, hogy semmit sem változtál.

Mindannyiuk közül Jung Kook az a tag, aki igazán a BTS részeként nőtt fel; mindössze 15 éves volt, amikor a csapat debütált 2013-ban, és már évek óta híres volt, amikor végzett a középiskolában – a ceremónián a csapat minden tagja részt vett. Kivételes ének- és tánctehetségének köszönhetően – Jung Kook mindig is született popsztár volt – már egészen 2011 óta keresték őt ajánlatokkal a különböző ügynökségek. Azóta több, mint beváltotta a hozzá fűzött reményeket; kulcsszerepet játszik a BTS legsikeresebb dalaiban, köztük a Dynamite-ban is. A kiadója szöuli székházából beszélgetett velem többek között a Dynamite elkészítéséről, a vokális fejlődéséről és az Ariana Grande iránti rajongásáról is, miközben egy egyszerű fehér pólót és hozzá passzoló fehér maszkot, valamint egy fekete halászsapkát viselt.

Igazán megindítónak találtam, amikor a legutóbbi Let’s BTS televíziós különkiadásban amikor megleptek titeket a videókkal, amelyekben ARMY a Life Goes Ont énekli. Úgy tűnt, téged is meghatott ez az egész. Arra emlékeztetett téged, mennyire hiányzik, hogy személyesen találkozhass a rajongóitokkal?
Olyasvalaki vagyok, aki igazán szeret színpadon lenni és imádta hallani a rajongóink hangját; sokként ért, amikor tavaly márciusban törölték a turnénkat, és nehéz volt feldolgoznom. Szeretjük a tömegek és ARMY harsogó hangját. Amikor televíziós programokat vagy promóciókat készítünk, igazán meglódul a szívünk és egyre jobban vágyunk utánuk. Ahogy azt te is említetted, amikor a Let’s BTS-ben a Life Goes On előadása közben meghallottuk, hogy ARMY az interneten át énekel egy részt, a tömeg hangjára emlékeztetett minket. Ettől csak még jobban hiányoznak.

Milyen hatása volt rád annak, hogy tulajdonképpen a BTS-ben nőttél fel?
Fiatalon kezdtem gyakornokoskodni, akkor kezdtem komolyodni, és szerintem az, hogy találkozhattam ezzel a hat csodálatos, kedves és jó taggal, egy valódi áldás a számomra. Úgy gondolom, hogy sikerült igazán jó emberré válnom, akit képesek sokan szeretni. Nagyon hálás vagyok amiért a többiek, az idősebb tagok, olyan sok visszajelzést adtak nekem, legyen az pozitív vagy negatív. Hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy találkoztam velük.

Szoktál azon gondolkozni, hogy mi az, ami kimaradt az életedből?
Igaz, hogy nem jártam valami sokat iskolába, de úgy érzem, többet nyertem, mint amiről lemaradtam. Néha irigy vagyok a barátaimra, amikor együtt mennek szórakozni vagy utazni. Talán ezek azok a dolgok, amikről lemaradtam. De úgy gondolom, többet nyertem, mint amit veszítettem.

Ez az elmúlt év esélyt adott neked arra, hogy sokkal hétköznapibb életet élhess?
Csak mert nem volt annyi munkánk ahhoz képest, mint előtte, vagy mert nem mozdulhattunk ki, még nem jelenti azt, hogy hétköznapi életünk volt. Ugyanúgy oda kellett figyelnünk arra, amit csinálunk. Az, hogy nem mehettünk turnézni, még nem jelentette azt, hogy nem kellett továbbra is fejlesztenünk magunkat. Próbáltam új dolgokat megismerni és viszonylag tevékenyen telt el ez az időszak. De jutott idő arra is, hogy igazán átértékeljem az érzéseimet, és úgy gondolom, hogy emberként is fejlődtem.

Az emberek rád ragasztották „arany” jelzőt, mert nagyon sok mindenben jó vagy. Ahogy korábban is mondtad már, ez sok nyomással is jár, nem?
Sokan azt mondják, hogy kiemelkedő vagyok, hogy sokoldalú személy vagyok. Persze vannak területek, amikben jeleskedem, de nem hiszem, hogy feltétlenül segít, ha élvezkedem ezekben a képességekben és ajándékokban. Csak akkor tudsz igazán fejlődni egy adott területen, ha tényleg gyakorolsz; amikor valóban minden tőled telhetőt megteszel, és amikor teljesen elmerülsz benne. Tényleg nem akarok sokoldalú személyként gondolni magamra. Csak szeretnék továbbra is próbálkozni és keményen dolgozni. Természetesen érzek némi nyomást, de ez a nyomás ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy keményebben dolgozzak és a lehető legjobbat nyújtsam abban, amit csinálok.

Több ügynökség is megkeresett, de RM miatt a Big Hitet választottad. Mit láttál benne?
Már nem emlékszem pontosan, hogyan is történt, de egyszerűen csak azt gondoltam, hogy RM igazán király. Akkor még nem sokat tudtam arról, hogy mit jelent énekesnek lenni. Amikor azonban láttam őt rappelni, arra gondoltam, hogy tényleg nagyon menő és elképesztő. Úgy hiszem, talán a sors vezetett engem hozzá.

Már j-hope-pal is beszélgettünk erről: igen érdekes visszatekinteni a BTS korai stílusára, mind a ruhákat és a zenét tekintve, és megfigyelni a fejlődést. Mi jut eszedbe, amikor a korai dalokra és videókra gondolsz?
Amikor debütáltunk, elég vad sminket viseltünk, kihúzott szemekkel és hasonlókkal, meg sötét ruháink voltak, igazán vagány szettek. Azokban a napokban az ügynökség még viszonylag kicsi volt és nem költhettünk annyit a megjelenésünkre. Mostanában azonban már nagyon sok időt szánunk rá, megbeszéléseket tartunk, hogy kiválasszuk a ruhákat és a stílust, ami passzol a dalokhoz és az albumhoz. A vizuális aspektus nagyon fontos a véleményem szerint. A dal, a tánc – minden egyedi kis részlet nagyon fontos.

Megosztanád néhány emlékedet arról, hogy milyen volt felvenni a Dynamite-ot?
Azt hittem, hogy jól adom át azokat a szöveget és jó a kiejtésem is, de ahogy haladtunk a felvétellel és a gyakorlással, rájöttem, hogy még mindig vannak dolgok, amiken dolgoznom kell. A kiejtésem nem volt olyan jó. A nyelvem egyszerűen nem tudott ráállni ezekre az angol szavakra! Minél többet gyakoroltuk és minél többet énekeltük, annál ismerősebb lett a dal, és sokkal természetesebbé vált. Sok mindent tanultam belőle.

Az Euphoria című dal egyike a legjobb pillanataidnak. Tudom, hogy már évekkel ezelőtt volt, de mire emlékszel, milyen volt megcsinálni?
Kifejezetten szeretem az Euphoriát több másik BTS számmal együtt, mert olyan hangon szólal meg, ami egy nagyon fiatal fiú és egy nagyon érett férfi hangja között van valahol. Ez nehézséget is okozott számomra, amikor felvettük. Át kellett ültetnem ezeket az érzéseket a felvételbe, és azzal a gondolattal ugrottam neki, hogy elveszítettem az eredeti hangom és fogalmam sincs, hogyan énekeljek. Úgy gondolom, ezek az érzések igazán jól érződnek a felvételen. Miután meghallgattam a teljes számot, azt gondoltam, hű, igazán jó munkát végeztem.

Milyen művészek vannak rád hatással?
Az egyik tengeren túli turnénk során lehetőségem adódott elmenni Ariana Grande egyik koncertjére – ha van olyan pillanat, ami igazán megmaradt számomra, akkor az ez. Őszintén lenyűgözött a színpadi jelenléte. Ariana meglehetősen alacsony ember, de a hangereje és amire képes, igazán megindító volt és tényleg mély benyomást tett rám. Szerettem volna utánozni és tanulni belőle. A hatására akartam még tovább fejlődni és nőni. Általánosságban véve, igyekeztem különféle zenéket hallgatni. Annak érdekében, hogy megtaláljam a mostani hangomat, mindenféle zenét hallgattam, próbáltam énekelni rájuk és megtanulni, hogyan énekelnek más művészek.

A többiek azt mondták, amikor elkezdtétek ezt az egészet, félénk és zárkózott voltál. Mire emlékszel ebből?
[Nevet] A gyakornokként eltöltött éveink alatt, mindig megvártam, amíg a többiek elaludtak, hogy nyugodtan tisztálkodhassak az éjszaka közepén. Az idő azonban mindent megold. Ha hosszú időt töltesz el ugyanazokkal az emberekkel, hatással lesz a személyiségetekre. A többiek mély hatással voltak rám, és igazán elengedhettem magam, mert olyan jó emberek. Arra bátorítottak, hogy nyíljak meg nekik és hogy jó emberré váljak.

Mindazok közül, amit az elmúlt években tapasztaltál, mi a legőrületesebb pillanat számodra?
Meghódítottuk az amerikai listák csúcsát, jelöltek minket Grammy-re, mindenféle díjakat kaptunk, ez mind igazán nagy megtiszteltetés és nagyszerű tapasztalat volt. De az életem legjobb pillanata a születésemtől kezdve egészen a halálomig mindig is az lesz, hogy láthatom ARMY-t a színpadról.  Ez sosem fog megváltozni.

Forrás

Fordítói megjegyzés: 

A fordításommal korábban egy másik blogon is találkozhattatok már, így ismerős lehetett néhányatok számára. A Smeraldo Gardenre a korábbi fordítás újraellenőrzött és erősen átjavított verziója került már ki.