Rolling Stone | V elmeséli milyen út vezetett a Layoverhez– és milyen szerepe volt ebben a BTS-tagoknak
A sztár elmeséli, hogyan formálódott új albumának jazzes hangzásvilága, miközben azon gondolkodott, merre tart az élete.
Írta: Michelle Hyun Kim
2023.09.08.
Persze, V az elmúlt évtizedben idolként vált ismertté a BTS tagjaként, színészként is elismerést szerzett a 2016-os Hwarang című koreai drámában nyújtott mellékszerepével, és énekes-dalszerzőként is kialakította saját egyéniségét. Mégis boldogan bevallja, hogy korántsem érzi úgy, mintha mindent tudna.
Az elmúlt három évben a 27 éves zenész és színész, Kim Taehyung – ahogyan a világ ismeri, V – folyamatosan dalokat írt, időnként meg is mutatta őket a rajongóknak élő videós bejelentkezések során, majd végül mindent elölről kezdett. Mindezt azért, hogy megtalálja a megfelelő irányt debütáló szólóalbumához, amely végül Layover lett, és pénteken jelenik meg.
A projekt munkálatai során V egyre többet elmélkedett karrierje hosszú távú alakulásáról. Mindez éppen akkor történt, amikor a BTS is egyfajta átalakuláson ment keresztül: a csapat a Dynamite (2020) és a Butter (2021) sikereivel újabb globális mérföldköveket ért el, majd 2022-ben a tagok a szólókarrierjükre kezdték helyezni a hangsúlyt. Miközben V különböző műfajokkal és dalszerzési stílusokkal kísérletezett, ráébredt, hogy nem akar fejvesztve rohanni egy végső cél felé. Megértette, hogy ő az a típus, akinek szüksége van kitérőkre, aki útközben új lehetőségeket akar felfedezni – és egyszerűen élvezni az utat.
„Ahelyett, hogy egyenes úton haladnál, megállhatsz valahol egy időre, válthatsz irányt, vagy tarthatsz egy pihenőt [Szójáték, az album címe ugyanis pihenőt jelent]” – mondja V a Rolling Stone-nak egy perzselő nyári napon Szöulban, tolmácson keresztül. „Egyszerűen úgy éreztem, hogy az életem, bármerre is tart, nem egyenes vonalon fog haladni.”
Ahogy végignézte, hogy társai egymás után jelentetik meg saját szólólemezeiket, tudta, hogy eljön az ő ideje is. Lassan formálta át a dalokat, amelyek végül a Layover részévé váltak. A lassan kibontakozó R&B és a soul ihlette popdalok rétegzett hangulatokat idéznek meg – vágyakozást, szomorúságot és szenvedélyt. Az esős napok és a mélykék éjszakai égbolt képeire támaszkodva közvetíti mindennapjai merengő állapotát. Röviden: pontosan tudja, hogyan teremtsen atmoszférát – ami a TikTok korszakában szinte nélkülözhetetlen készség.
A Layover V korábbi szólódalaira épít, mint a 2019-es Scenery és Winter Bear. 2020-ban a BTS részeként adta ki a melankolikus Blue & Grey-t, amelyben virágokkal szegélyezett utcák és hólepte tájak visszafogott képeivel érzékeltette a gyász és a magány világát. A Layover is hasonlóan összetett érzéseket közvetít – nosztalgikus hangulatát a múlt idealizálása és a hozzá kapcsolódó megbánások árnyalják.
V már korábban is foglalkozott ezekkel a témákkal, például a 2020-as Itaewon Class-hoz készült Sweet Night-ban vagy a 2021-es Our Beloved Summer betétdalában, a Christmas Tree-ben. Az album azonban azt is megmutatja, mennyit fejlődött művészként, mióta 15 évesen csatlakozott a Big Hit Entertainmenthez. A BTS tagjaként már bizonyította sokoldalúságát és karizmáját – legyen szó erőteljes hiphop vokálokról, pörgős EDM-dalokról vagy könnyed, bulis rapről. Most azonban a saját útját járja, és maga szabja meg az irányt.
„Most kezdem megfesteni azt a képet, amely Kim Taehyung” – mondja V.
Miközben V tökéletesítette a Layover dalait, az album szakmai producere Min Hee Jin, a HYBE leányvállalataként működő ADOR elnöke volt, aki a kilencvenes évek hangulatából merítő NewJeans munkássága révén vált ismertté. A Layover azonban még mélyebbre nyúl a múltba: jazzes zongorafutamai, meleg tónusú basszusa és könnyed fuvolaszólói V jazz és klasszikus zene iránti szeretetét tükrözik.
A Layover V mély baritonját is középpontba állítja, megmutatva, mennyire rajongott mindig is a klasszikus előadók, például Chet Baker, Frank Sinatra és Sammy Davis Jr. stílusáért, és mennyit merített belőlük. Korábban szaxofonozott, emellett trombitán és hegedűn is próbálkozott, énekhangja pedig már apró hajlításokkal és ritmusváltásokkal is mély érzelmeket közvetít. Bár tónusa meleg, mindig ott bujkál benne egy leheletnyi melankólia – egy kis kék árnyalat. A hangulat nosztalgikus, mégis ragyogó.
Beszélgetés közben azonban V egyáltalán nem tűnik komornak. Sőt, játékos oldala is megvillan: miközben a tolmács angolra fordítja a szavait, gyorsan firkant egy mókás arcot a HYBE tárgyalójának fehértáblájára. Aztán, amikor rákérdezek, úgy tesz, mintha semmit sem tudna róla. A beszélgetés hátralévő részében őszintén mesél a dalszerzési folyamatáról, arról, milyen volt végignézni, ahogy a BTS tagjai sorra kiadják saját szólólemezeiket, a tájképek iránti megszállottságáról, és arról is, mit jelent számára a „romantika.”
Mit jelent számodra a Layover cím? Milyen gondolatokat vagy érzéseket ébreszt benned, és hogyan jelenik meg mindez a dalaidban?
A Layover cím akkor született meg, amikor azon gondolkodtam, mi az én végső célom az életben és a karrieremben, és milyen úton juthatok el oda. Az volt a szándékom, hogy az első szólóalbumom ezzel a címmel egyfajta kezdőpontot jelöljön – mintha most kezdeném megfesteni a képet Kim Taehyungról.
Rájöttem, hogy hosszú út vezet a végső célomhoz, és rengeteg különböző módon el lehet oda jutni. Miért ne adhatnék magamnak időt arra, hogy megpihenjek, visszatekintsek, és új célokat tűzzek ki? Mindezt átgondolva döntöttem a Layover mellett. Nagyon remélem, hogy az album hallgatói is lehetőségként tekintenek majd rá – hogy elgondolkodjanak az életükön, a céljaikon, és ott tartsanak egy kis pihenőt, ahol csak szükségük van rá.
Tavaly a Weverse Magazine-ben említetted, hogy az összes dalt, amit erre a szólóalbumra írtál, végül félretetted, és teljesen elölről kezdted. Amikor újrakezdted, teljesen más irányba akartál indulni?
Az elmúlt három-négy évben folyamatosan dalokat írtam és zenét szereztem. Ez idő alatt leginkább az foglalkoztatott, hogy az ízlésem és a zenei preferenciáim – az, hogy milyen zenét szeretnék készíteni – folyamatosan változtak, nemcsak évente, hanem akár hónapról hónapra is. Mondhatni, nagyon ambiciózusan álltam ehhez a szólóalbumhoz. Úgy éreztem, hogy „ezt is meg akarom mutatni, meg azt is,” ezért a dalok stílusa folyamatosan alakult.
Amikor egy idő után visszahallgatom a korábban írt zenéimet, mindig látom, hogy min lehetett volna még csiszolni, és azt is, mennyire máshol tartok most. Mivel ez az első szólóalbumom, talán egy kicsit bátortalan is voltam, ezért a folyamat hosszabbra nyúlt, mint vártam. De mivel a jövőben még lesz alkalmam megmutatni a dalaimat, úgy gondoltam, most az a legfontosabb, hogy először szólóelőadóként mutatkozzam be a világnak. Ezért az album többféle zenei stílust ötvöz, hogy tükrözze, ki vagyok én. Most is folyamatosan dolgozom új dalokon, és ezek már stílusukban is eltérnek ettől az albumtól.
Tehát a Layover esetében mi volt a célod a produkciós stílussal? Amikor meghallgattam, személy szerint úgy éreztem, hogy jazz és klasszikus zenei hatások is érződnek rajta.
Ahogy említetted, a jazz és a klasszikus zene a kedvenc műfajaim, szóval mindig is volt bennem vágy, hogy kipróbáljam őket. Ezek voltak azok a zenék, amiket gyerekként hallgattam. Amikor szabadidőm volt, vagy amikor munka közben szünetet tartottam, hajlamos voltam visszatérni ezekhez a stílusokhoz. Nyugalmat éreztem, miközben hallgattam őket, ezért azt is szerettem volna, ha a zeném is ugyanazt a vigaszt nyújtja a hallgatóknak. Miközben az albumot készítettem, arra gondoltam: „Mivel ez a zene volt mindig is a vigasztalás forrása számomra, miért ne próbálnám meg visszaadni ezt az érzést az ARMY-nak?”
Mikor kezdtél el jazzt hallgatni, és mi fogott meg benne?
Körülbelül 14 éves koromban, az első középiskolai évemben kezdtem jazzt hallgatni, de nem igazán saját választásból. Szaxofonozni kezdtem, és a felvételi vizsgákra kellett készülnöm, ezért sok jazzt hallgattam. Akkoriban viszont kifejezetten utáltam. Azt gondoltam, hogy amint túl vagyok ezen, soha többé nem fogok jazzt hallgatni.
Aztán telt az idő, és újra felfigyeltem rá. Tudod, amikor sétálsz az utcán, és csak úgy elkapod egy-egy dal dallamát? Elkezdtem felismerni jazz számokat: „Ó, ezt ismerem! Ez pont az a dal!” És hirtelen teljesen frissnek hatott. A jazz új értelmet nyert, mert már nem a tanulmányaim vagy a gyakorlás része volt. Ahogy egyre természetesebb módon találkoztam vele, fokozatosan beleszerettem a műfajba, és megláttam az értékeit. Azt hiszem, a húszas éveim elején fedeztem fel újra a jazz iránti szeretetemet.
Részben a jazz hatása miatt ez az album nosztalgikus hangulatot áraszt, mintha a múltba révednénk. Szerinted te nosztalgikus típus vagy?
Azt hiszem, ezt a BTS The Most Beautiful Moment in Life sorozatához is lehet kapcsolni, amely az ifjúság témáját dolgozta fel. Tudod, amikor visszatekintesz a múltadra, és elérzékenyülsz az emlékeidtől. Az a furcsa érzés, ami elfog, amikor a régi önmagadra gondolsz, és azt mondod: „Bárcsak visszatérhetnék azokba a régi szép időkbe…” Azt hiszem, ez az általános nosztalgikus érzés ebben az albumban is megjelenik. Különösen a Love Me Again című dal szól az emlékezésről és a múltba vágyásról. Szerintem ez a videóklipben is visszaköszön. Szóval röviden: az én ifjúságom még nem ért véget. Igaz?
Ó, egyértelmű. Még mindig fiatal vagy. Ahogy mindketten mondtuk, sok fiatal ma nosztalgiával tekint a múltba, és hajlamos idealizálni azt. Számodra mit jelent a „romantika” szó?
Azt hiszem, a „romantika” szó mindig ott van a nyelvemen. Igazi része a szókincsemnek. Nagyon élvezem a hétköznapi pillanatok hangulatát és atmoszféráját. Azt hiszem, olyan ember vagyok, aki mindenben próbál értelmet találni. Legyen szó egy gyönyörű hely meglátogatásáról, egy finom étel elfogyasztásáról vagy egy szép tájban való gyönyörködésről – számomra ez a romantika. Tudod, ahogy mondják: „Élj stílusosan, halj meg stílusosan.”
Az albumon és a korábbi dalaidban is gyakran megjelenik a természet – legyen szó esőről, hóról, a holdról vagy az éjszakáról. Ez azt jelenti, hogy az érzéseidet ezekkel a képekkel szeretnéd kifejezni?
Igen. A vezetőnk, RM igazán kiválóan ír lírai, költői dalszövegeket, így mindig tanulok tőle. Amikor dalszövegeket elemzek vagy írok, ösztönösen a kedvenc szavaimhoz nyúlok. Az „éjszaka” gyakran visszatér, mert ez a kedvenc napszakom, és ilyenkor szoktam a legtöbbet gondolkodni, elmélkedni. A „hó” is gyakran megjelenik, mert a kedvenc évszakomra utal. A „hajnal” is különleges számomra. Néha elég egyszerűen vagy egyoldalúan gondolkodom, ezért próbálom a dalaimat a kedvenc szavaimmal színesíteni. Egyesével próbálom kiemelni ezek szépségét. Ezen a téren is próbálok tanulni RM-től.
Amikor a BTS többi tagja a múlt évben kiadta a szólóalbumait és kislemezeit, tanultál vagy tanulságokat vontál le abból, hogy hogyan érdemes saját projektet kiadni?
Először is, mindegyik csapattársam színpadi előadásait egyesével megnéztem. Nem hiszem, hogy bárki a világon olyan rajongója lenne a tagjainknak, mint én. Úgy érzem, hogy a bandatársaimat figyelve valóban motiválttá váltam. Természetesen büszke voltam az ő eredményeikre, de közben könnyekkel a szememben néztem, ahogy a színpadon mutatják meg a szenvedélyüket, és milyen menők voltak. Ugyanakkor elkezdtem izgulni, mert tudtam, hogy eljön az én időm is. Őszintén szólva, ezért kértem, hogy sok dalszöveget változtassunk meg ezen az albumon. Úgy éreztem, hogy tényleg nagyon oda kell figyelnem, átgondoltnak és figyelmesnek kell lennem ezekkel a dalokkal. Miután láttam a munkájukat, azt gondoltam: „Tényleg keményen kell dolgoznom ezen.”
Segítettek a bandatársaid ebben az albumban? Vagy adtak visszajelzést, amikor meghallgatták a dalokat?
Nem is vettem észre akkor, de igazából nem nagyon mutattam meg a bandatársaimnak a dalokat munka közben. Az elején, mivel j-hope volt az első, aki kiadta a szólóalbumát, ő meghallgatta a dalaimat. Jung Kook is velem hallgatta meg a készülő dalokat, és sokat beszélgettünk arról, hogy merre kellene tartani. De amit igazán érdekesnek találok, különösen miután mindegyikükkel beszélgettem, az az, hogy mind a hetünknek igazán egyedi színe van, ha a zenéről van szó. A megközelítésünk teljesen más, és az is más, hogy hogyan szeretnénk, hogy a fellépéseink kinézzenek, szóval szerintem ez tette igazán szórakoztatóvá ezeket a beszélgetéseket.
Miért mutattad meg ilyen ritkán a dalaidat a többieknek?
Egyszerűen azért, mert nem volt sok lehetőségünk személyesen találkozni, mivel mindenkinek megvoltak a saját, személyes programjai. Én például akkoriban a Jinny’s Kitchen című műsort forgattam. Így amikor volt lehetőségünk találkozni, inkább az életünkről beszélgettünk, és nem igazán volt időnk zenéről beszélni.
Tudom, hogy Min Hee Jin volt ennek az albumnak a vezető producere. Elmesélnéd, hogyan zajlott a közös munka vele? Milyen beszélgetéseket folytattatok?
Egy olyan időszakban voltam, amikor azon gondolkodtam, hogy „Mi az életem végső célja?”. Amikor elkezdtük dolgozni ezen a projekten, lehetőségem volt beszélgetni Min Hee Jinnel, és végül egy nagyon hosszú beszélgetésünk volt, ahol rengeteg ötletet megosztottunk egymással – még a legapróbbakat is – és próbáltunk egy hullámhosszra kerülni. Még azokon a területeken is, amiket én figyelmen kívül hagytam, neki volt valami ötlete minden apróságra. Ez az album mindkettőnk ötleteinek kombinációjából született meg, és nagyon élvezetes folyamat volt.
Azt hiszem, személyesen is nagyon jól kijövünk egymással. Ő olyan személy, aki igazán megérti az erősségeimet és szenvedélyeimet. Jó szeme volt ahhoz, hogy észrevegye az összes tehetségemet és jellemvonásomat, és kiemelje őket az albumon. A személyiségemhez híven nem akartam, hogy az album olyan hatalmas, mindent elsöprő műalkotás legyen. Inkább azt szerettem volna, hogy természetes és egyszerű legyen, mint egy kis ajándék a hallgatóimnak.
Olvastam, hogy igazán szeretnél gonosz szerepet játszani, ami kicsit váratlanul hangzik. Kíváncsi vagyok, mi vonz téged egy ilyen szerepben?
Olyan ember vagyok, aki imád filmeket nézni. Amikor filmet nézek, mindig észreveszem, hogy inkább a gonosz szereplőkhöz húzok, mint a hősökhöz. Ha filmet nézel, fontos, hogy a fától az erdőt is lásd, ne csak a részleteket. Szerintem a gonosztevők nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy a teljes kép összeálljon; igazán el kell adniuk a saját karizmájukat, hogy a film életre keljen. Ha a gonosznak nincs igazi mélysége, vagy ha nincs kémia a szereplők között, akkor a hős sem tud igazán ragyogni. Épp ezért mindig jobban figyelem a gonosz szereplőket. Sok barátomnak és környezetemben lévő embernek is elmondtam, hogy most már van egy olyan ambícióm, hogy legalább egyszer gonoszt játsszak.
Az eredeti szöveg forrása: Rolling Stone
Fordította: Indigo
Átnézte és javította: Nari
0 Hozzászólás