Rolling Stone | Jimin fejlődésének útja

Jimin készen áll, hogy megmutassa a világnak, kivé vált


A sokoldalú tehetség, a BTS tagja mesél debütáló szólóalbumáról, a FACE-ről – és arról is, mennyire támogatták őt a zenekar tagjai a kreatív folyamat során.

Írta: Michelle Hyun Kim

2023. március 24.

A kép a BIGHIT MUSIC tulajdona.

A BTS tagjai már azelőtt hittek Jiminben, hogy ő maga biztos lett volna abban, hogy debütáló szólóalbumot ad ki.

Tavaly tavasszal történt, amikor a csapat Las Vegasban járta a Permission to Dance on Stage stadionturné utolsó állomásait. Az egyik este, két koncert között, italok mellett megnyílt a testvérekként szeretett bandatagoknak, és elmesélte nekik, mennyi kétely gyötörte a pandémia alatt. Ekkor kapta meg azt a bátorítást a BTS-től – amely idén nyáron ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját –, amire szüksége volt, és végre elég felkészültnek érezte magát ahhoz, hogy belevágjon a saját projektjébe.

„Olyasmiken gondolkodtam, mint: ‘Miért élek így? Mit csinálok én most?’” – meséli a Rolling Stone-nak tolmácson keresztül, egy kora tavaszi reggelen a szöuli HYBE irodájából. Bandatársai biztosították róla, hogy mindenki átesik ezeken a nehéz időszakokon. Azt javasolták, hogy próbálja meg zenén keresztül kifejezni önmagát, mert ez segíthet továbblépni.

A dél-koreai Busan városában született 27 éves előadó most szóló popszupersztárként formálja meg saját vízióját a Face című, lebilincselő, hat dalt felvonultató albumával. A lemezen különféle zenei hangulatok váltják egymást – az éles és nyers energiáktól a selymes és kifinomult dallamokig –, miközben Jimin a saját magával és művészi útjával kapcsolatos belső vívódásait tárja a hallgatók elé.

Bár 16 évesen, amikor csatlakozott a Big Hit Entertainmenthez, még nem volt énekes, mára K-pop egyik legkülönlegesebb hangú énekesévé fejlődött: hangja édes, mégis finoman éles kontúrokkal bír, a magánhangzóit pedig úgy formálja, mintha lágy füstkarikák lennének. Ezekkel az apró árnyalatokkal fejezi ki a melankolikus R&B dal, az Alone mély elszigeteltségét, majd hirtelen robbanó dühre vált a Set Me Free Pt. 2-ben. Ebben a harsány, fúvósokkal megtámogatott hiphop számban azt hirdeti, hogy egy új korszakba lép, amelyben „már nem rejtőzik el, még akkor sem, ha fáj” – és éneklése olyan, mintha összeszorított fogakkal kiáltaná világgá az érzéseit.

A Face merész fejlődési lépcső Jimin számára a BTS-ben végzett munkájához képest, ahol már korábban is megmutatta vonzalmát az érzelmes R&B iránt olyan dalokkal, mint a 2016-os Lie vagy a szenvedélyes, latin pop hatásokat magában hordozó Filter. 2018-ban bebizonyította, hogy az akusztikus énekes-dalszerző vonalat is magáénak tudhatja, amikor kiadta debütáló szólódalát, a Promise-t – amely hosszú évekig kizárólag a SoundCloudon volt elérhető, mígnem nemrég hivatalosan is megjelent.

A Face közelgő kislemezeihez Jimin gondosan megkomponált előadásokat is beharangozott, amelyek a védjegyévé váltak. Kifinomult, mégis erőteljes táncstílusát a modern tánc és harcművészetek terén szerzett tapasztalatai formálták. (Tehetségének teljes spektrumát a rajongók például a 2019-es MMA díjátadón előadott I Need U kortárs táncán keresztül csodálhatják meg, amelyben olyan könnyedén pördül és fordul, mintha maga a szél kelne életre – vagy éppen a Black Swan 2020-as előadásában, ahol ellopta a show-t.)

Hosszú utat tett meg azóta, hogy tinédzserként példaképe, a Big Bang-es Taeyang érzéki előadói stílusát utánozta; idén januárban pedig a kör bezárult, amikor közreműködhetett a K-pop veteránjának régóta várt szólódalában, a Vibe-ban.

Jimin a Like Crazy című fő kislemezen egy magával ragadó érzelmi kavalkádot tár fel, amely angol és koreai verzióban is megjelenik. Az inspirációt a 2011-es, Drake Doremus által rendezett azonos című drámából merítette. A film mély hatást gyakorolt rá, különösen az a mód, ahogyan egy brit nő és egy amerikai férfi szenvedélyes, ám soha igazán ki nem teljesedő szerelmét ábrázolja – amelyet a vízumproblémák és saját karrierjük folyamatosan próbára tesznek. Jimin megpróbálta ezeket a kettős érzelmeket a dal koreográfiáján keresztül is kifejezni.

Alapvetően maximalista: amikor elmondom neki, mennyire várom ezeket az előadásokat, mindössze ennyit felel: „Keményen fogok dolgozni.”

Ez az album a Face címet viseli. Mit jelent számodra ez a cím?

Ebben az albumban visszatekintek önmagamra. Úgy hallottam, hogy a „face” szónak többféle jelentése van. Természetesen jelenti a főnevet, az arcot, de igei értelemben azt is jelenti, hogy „szembenézni” vagy „megküzdeni” valamivel. Úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy ezen az új kiindulóponton megálljak és egy új útra lépjek, elengedhetetlen, hogy visszatekintsek önmagamra, és teljes mértékben szembenézzek magammal.

Amikor visszatekintettél önmagadra, felfedeztél valami újat?

Nem mondanám, hogy valami teljesen újat éreztem. De amikor visszatekintek a pandémia időszakára és az akkori érzéseimre, rájövök, hogy valójában nem is igazán tudatosítottam, mit érzek akkoriban. [Azt hittem,] jól vagyok. Boldog vagyok. Egyszerűen csak élvezem a dolgokat. De visszatekintve rájöttem, hogy nem csak ezek az érzések voltak bennem. Miután ezt felismertem, arra gondoltam, hogy túl kell lépnem rajtuk. Azt hiszem, valamilyen módon megtanultam, mit jelent felnőni. Rájöttem, hogy a pandémia alatt nagyon sokféle érzelmet éltem át.

Ha megnézzük az album dalszövegeit, visszatérő témák a magány, az önmagaddal való küzdelem és a szabadság megtalálása. Milyen gondolatok és érzések kavarogtak benned, amikor ezeket a dalszövegeket írtad?

Valójában nem vagyok jó abban, hogy kerülgessem a dolgokat vagy burkoltan fogalmazzak – és ez a dalszövegeimmel sincs másképp. Egyszerűen csak leírtam az érzéseimet úgy, ahogy voltak, pontosan úgy, ahogyan két évvel ezelőtt éreztem, és ahogyan minden egyes helyzetet megéltem [akkoriban]. Szóval ha meghallgatod a dalokat, azonnal érteni fogod a dalszövegeket is.

Hogyan szeretted volna kifejezni magad zeneileg vagy a produkció szempontjából ezen a projekten?

Mivel minden dalban más és más érzelmek jelennek meg, ezeket pontosan úgy akartam átadni, ahogyan vannak – a [produkció] segítségével. Az album első felében ott a düh. A fő dal [Like Crazy] boldognak tűnik, de mögötte ott van a magány is. Emellett a fő dal és az előzetesen megjelent kislemez, a Set Me Free Pt. 2 koreográfiája teljesen eltér egymástól.

Az Interlude: Set Me Free egy dal Suga 2020-as D-2 mixtape-jéről, amelyet Agust D néven adott ki. Hogyan kapcsolódik ez a dal a te Set Me Free Pt. 2 című számodhoz?

Szerintem nehéz lenne azt mondani, hogy valóban összekapcsolódnak. De amikor ezen a dalon dolgoztam, egyszerűen úgy éreztem, hogy a „set me free”1 kifejezés tökéletes cím lenne hozzá. Csak később jutott eszembe, hogy Suga mixtape-jén már van egy ugyanezzel a címmel. Amikor meghallgattam azt a dalt, rájöttem, hogy az is a felnőtté válás nehézségeiről szól. Szóval úgy gondoltam, logikus lenne, ha az én dalom ennek egyfajta „második része” lenne. Ha adódna rá lehetőség, szerintem nagyon jó lenne, ha egyszer közreműködne benne. [Nevet.]

Az első dal, a Face-Off egy olyan dallammal kezdődik, amely egy karneváli zenére emlékeztet. Mit szimbolizál ez?

Igazából nincs mögötte konkrét jelentés vagy tartalom. Amikor ezen a dalon dolgoztunk, a producerekkel elkezdtünk kísérletezni különböző zongorákkal és hangszerekkel. Ha meghallgatod, észreveszed, hogy ez egy nagyon intenzív, lázadó dal, tele dühvel. De ha így indítjuk [ezzel a karneváli hangzással], az éles kontrasztot alkot a dal további hangulatával. A producerek azt mondták: „Tudod, ha így kezdődik, az paradox vagy ironikus hatást keltene, és még szórakoztató is lehetne.”

A Interlude: Dive című számnál víz hangjait, majd a színpadon hallható beszélgetést lehet hallani. Milyen történetet mesél ez a dal?

Eredetileg az első szám a Face-Off volt, ami igazán intenzív és lázadó, a következő pedig a fődal, a Like Crazy, ami egy álomszerű, mámoros érzést kelt. Arra gondoltam, hogy jó lenne valami, ami átvezet a kettő között, így született meg a Dive. Ha meghallgatod a dalt, hallhatod, ahogy valaki levegőért kapkod, vagy engem, ahogy valahová futok. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy elvesztem és bolyongok. Szóval sokféle dolgot próbáltam ki [ehhez a dalhoz]. Valójában a telefonommal rögzítettem, ahogy futok, és igazán szórakoztató volt a folyamat.

A Like Crazy című dalt a Like Crazy című film ihlette. Mi tetszett különösen ebben a filmben, és hogyan hatott a dalra?

Valójában YouTube-on nézelődtem, és rátaláltam egy videóra, ami a Breakbot „In Return” című dalát keverte össze a film jeleneteivel. Azt gondoltam: „Mi ez?”, és ez vezetett el a film megtekintéséhez. Azt hittem, hogy nagyon romantikus és édes lesz, de végül egy nagyon realisztikus és éles ábrázolása lett a szakításnak. Amikor a fő dalt egyeztettük, hirtelen eszembe jutott ez a film, és úgy gondoltam, hogy jól passzolna ahhoz a típusú dalhoz[, amit létre akartunk hozni]. Így újra megnéztem a filmet, és beépítettem a dalba különböző inspirációkat. [A dal] elején és végén van néhány érdekes párbeszéd-részlet, amelyek pontosan kifejezik azt, amit mondani akartam.

Megosztanád, milyen lesz a Like Crazy koreográfiája és előadása?

Próbáltam kifejezni a film érzéseit… Tudod, azokat az összetett, magányos, mégis boldog érzelmeket. Megpróbáltam mindezt egy kicsit szexisen átadni, de nem vagyok biztos benne, hogy hogyan fogják majd fogadni az emberek. [Nevet]

Tudom, hogy van háttérismereted a modern tánc terén, valamint különböző harcművészetekben, mint a taekwondo és a kendo. Mit gondolsz, hogyan befolyásolják ezek a különböző mozgásformák a mostani táncstílusodat?

Őszintén szólva, amikor elkezdtem tanulni a koreográfiát, azt gondoltam, hogy a modern táncban és más mozgásformákban szerzett tapasztalatom hátráltatni fog. De amikor elkezdtem kialakítani a saját kifejezésmódomat a táncban a debütálás után, rájöttem, hogy ezek a dolgok valójában hatalmas segítséget jelentettek. Amiket rossz szokásoknak tartottam, végül pozitív hatással voltak. Más szemszögből láttam a táncot, mint mások, és bele tudtam keverni a modern tánc stílusomat, vagy belecsempészni erőteljes akrobatikát a táncba. Szóval úgy érzem, hogy ezek az alapvető elemek valójában formálták azt, aki most vagyok. - tudom, hogy formák formálták, csak furán hangzik. Te mit gondolsz?

Amikor az albumot készítetted, hogyan segítettek a többiek? Vagy hogyan befolyásoltak téged a folyamat során?

Valójában a bandatagjaim voltak azok, akik lehetővé tették számomra, hogy elkezdjem készíteni ezt az albumot. Mindez tavaly, a [Permission to Dance on Stage] Las Vegas-i koncertjein kezdődött, és akkoriban azokkal az érzésekkel küzdöttem, amelyek végül a [Like Crazy] című dalban is megjelentek… Amikor ital mellett beszélgettünk, elmondtam nekik, hogy „Nem tudom, jól csinálom-e. Még azt sem tudom, hogy mit csinálok.” De a tagok azt mondták teljesen rendben van, ha így érzek, hogy néha el lehet veszni. Azt javasolták, hogy „Miért ne fejeznéd ki ezeket az érzéseket zenén keresztül?”

Amint visszatértem Koreába az Egyesült Államokból, azonnal találkoztam a producerekkel, és neki is álltam a zenélésnek. Annyira hálás vagyok a csapattagjaimnak, hogy inspiráltak, hogy nekikezdjek ennek az albumnak. Nem tudom, hogyan fognak reagálni az emberek a zenére, de igazából sikerült teljesen lezárnom és túllépnem az elveszettség érzésén. Most már teljesen jól vagyok, ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Mi volt az, ami a Las Vegas-i koncerteken előhozta ezeket az érzelmeket?

Mint ahogy azt tudod, a járvány alatt nem tudtunk személyesen találkozni a rajongóinkkal. Akkoriban nem éreztem, hogy lenne elég tér és idő arra, hogy elmélkedjek magamon. Így [éltem] a mindennapjaimat, anélkül hogy igazán tudtam volna, mit is csinálok, miért dolgozom olyan keményen, és mindezt tulajdonképpen miért. Napról napra rengeteg különböző gondolat és érzelem kavargott bennem. De a Las Vegas-i koncerteken lehetőségem nyílt arra, hogy beszéljek a bandatársaimmal arról, hogyan élték meg ők ezt az időszakot. Korábban azt hittem, hogy csak én érzem magam furcsán, csak én cselekszem másképp, miközben a többiek továbbra is keményen dolgoznak, menők, és ragyognak a saját fényükben. Azt gondoltam, én vagyok az, aki kilóg közülünk. De amikor beszélgettem velük, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel – és ez segített abban, hogy újra talpra álljak.

Más tárgyra térve, milyen élmény volt együtt dolgozni Taeyanggal a Vibe-on?

Ez egy hihetetlenül boldog emlék számomra. Mint tudod, gyerekkorom óta ő a példaképem. Ezért az, hogy találkozhattam vele, hallhattam őt élőben énekelni közvetlenül mellettem, testközelből figyelhettem, ahogyan dolgozik a zenén, együtt táncolhattunk, leforgathattuk a videoklipet, és együtt léphettünk színpadra… mindez mérhetetlenül boldoggá tett.

Amikor Taeyang Suga interjúsorozatában, a Suchwita-ban szerepelt, azt mondta rólad, hogy nagyon keményen dolgozol. Ezt hallva, te hogyan látod magad?

A Vibe felvétele és gyakorlása során rengeteget kerestem őt. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy egyedül rögzítsem a részeimet, mert ez nem egy könnyű dal. Minden alkalommal, amikor készítettem egy újabb felvételt, elküldtem neki, mondván: „Ez a mai verzió, meg tudnád hallgatni, kérlek?” Aztán másnap újra küldtem egyet: „Itt-ott javítottam rajta, mit gondolsz erről a változatról?” Szerintem azért mondta ezt, mert látta, mennyire igyekeztem, és ez jó benyomást tett rá.

El tudnád mesélni, hogyan szoktál gyakorolni, amikor egy új albumra készülsz?

Van egy mondat, amit mindig elmondok a producereknek, akikkel dolgozom: „A gyakorlás a kulcs.” Ha esténként marad egy kis időm munka után, éneket gyakorlok a producerekkel. Táncolok. Igyekszem minél több időt a gyakorlásra fordítani. Ez egy végtelen körforgás.

Az eredeti szöveg forrása: Rolling Stone 

Kredit nélkül, kérünk, ne oszd meg a fordítást!


1 set me free↩ engedj elt és szabadíts felt is jelenthet, kontextustól függően

0 Hozzászólás