GQ Japan interjú RM-mel (2023)
RM művészet iránti szenvedélye
RM a művészet iránti szenvedélyéről beszél.
[GQ Japan, 2023. 09. 29.]
Kim Namjoont, ismertebb nevén RM-et, a világ legbefolyásosabb popcsapatának vezetőjét a művészet vonzerejéről, a tagokkal kapcsolatos gondolatairól és a csapat 2025-ös újraindulásáról kérdeztük. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész világ felfigyel a művészetekre, amikor RM közzéteszi, hogy ellátogatott egy múzeumba. A befolyása elképesztő. RM, aki maga is műgyűjtő, felkarolja a művészetet.
K: Hogyan telnek mostanában a napjaid?
RM: A rutinom az, hogy dalokat írok, edzek, néha iszom egy kicsit, kiállításokra járok és megcsodálom a kiállított műalkotásokat. Ez alapvetően nem sokban változott. Könyveket is olvasok, filmeket és YouTube videókat nézek, de az előbb említett négy tevékenység az, amit mostanában a legtöbbször csinálok.
K: Először is a művészetekkel kapcsolatban szeretnélek kérdezni. Tavaly az Art Basel hivatalos podcastjében arról beszéltél, hogy mennyire megérintettek téged Monet és Picasso rajzai, amikor ellátogattál a Chicagói Művészeti Intézetbe.
RM: 2018-ban, amikor turné közben a tengerentúlon jártunk, nem nagyon volt mit csinálni a szabadidőnkben. És eszembe jutott, hogy miért ne mennék el egy művészeti múzeumba, ha már van egy kis szabadidőm? Így kezdődött minden. Amikor élőben megnéztem azokat a festményeket, amelyeket addig csak a tankönyvekben láttam, teljesen lenyűgözött a megvalósításuk és a festékek textúrája. Az volt a legelső ilyen élményem. Ugyanakkor már azelőtt is kedveltem az úgynevezett pop művészek munkáit, mint Kaws, Takashi Murakami és Yoshitomo Nara, és elkezdtem figurákat gyűjteni. Úgy gondolom, ez az érdeklődés természetesen módon vezetett végül a képzőművészethez.
K: Azóta világszerte ellátogatsz művészeti múzeumokba.
RM: Azóta elkezdtem koreai és külföldi művészeti múzeumokba járni, amikor csak van időm, és időközben mind az ízlésem, mind pedig a látásmódom elmélyült. Olyan típus vagyok, aki teljesen belemerül abba, ami megtetszik neki. Az, hogy megismerhetem a művészettörténetet, ami a filozófiával és a világtörténelemmel párhuzamosan fejlődött, valamint az alkotók életét, felébresztette azt az intellektuális kíváncsiságot, amiről már majdnem elfeledkeztem. Mindenekelőtt azonban a műalkotásokkal való találkozás vonzott. Amikor rajongóvá válsz, elveszíti a jelentőségét, hogy miért tetszik valami.
K: Mit jelent számodra a művészet?
RM: Rajongok a zenéért és a könyvekért, fogyasztom is őket. Azonban amikor a zene munkává válik, vannak olyan pillanatok, amikor a hallgatása boldoggá tesz, de akadnak olyanok is, amikor vegyesek az érzéseid. Olyankor a jó vizuális művészet látványa megnyugtat. A zenével ellentétben, ezeknél nem kell irigynek lennem. (nevet) Nem akarok általánosítani, de úgy érzem, hogy a festők és a fotográfusok nyugodtabb légkörben alkotnak, nem úgy, mint a popzene világában dolgozók. Előfordul, hogy a munkám elszívja az energiámat, de sokkal gyakrabban tudok energiát meríteni belőle. Úgy tűnik, egy olyan emberré váltam, aki együtt él a művészettel.
K: A tavaly megjelent szólóalbumod, az Indigo dalaihoz New York közelében, a Dia: Beacon múzeumban forgattál. Gyönyörű videó volt, amely párbeszédnek tűnt Dan Flavin és Richard Serra műveivel.
RM: Kedvelek 1960-as és 1970-es évekbeli amerikai művészeket, és a Dia: Beacon az egyik kedvenc múzeumom. Emlékszem, hogy amikor 2021 decemberében ellátogattam ide, azt éreztem, még vissza kell térnem. Szeretném a saját munkámat (az albumot) a kedvenc művészeim alkotásai mellé helyezni. Ez egy értékes lehetőség volt arra, hogy megismerjem a múzeum történetét, ahol eredetileg egy gyár működött, a nonprofit alapítványt (a Dia művészeti alapítványt, amely létrehozta a múzeumot) és a művészeket, valamint azt, hogyan alakítják át a helyiek a várost a tér által. Szürreális élmény volt.
K: Számos művésszel dolgoztál már együtt eddig. Mi jelenti számodra a kollaborációk vonzerejét?
RM: Amikor egyedül dolgozom, úgy érzem, hogy legjobb esetben is legfeljebb 80-90 pontot tudok összehozni. Viszont amikor együttműködöm valakivel és jól mennek a dolgok, akár 120-130 pontot is elérhetek. Nekem csak a saját testem van. Rengeteg csodálatos ember van odakint, akik inspirálnak, és így képes vagyok fejlődni azáltal, hogy hatunk egymásra és tanulunk. A kultúra olyan, mint egy folyó, ami oda-vissza áramlik.
K: A művészet iránti szenvedélyed nagy hatással van a BTS tagjaira, a rajongókra és az egész világra egyaránt.
RM: Úgy tűnik, a tagok különleges személyként tekintenek rám. Az érdeklődési köröm szűk és mély, és emiatt teljesen elmerülök benne. (nevet) Mindig úgy érzem magam, mintha egy nem hivatalos kurátor lennék, amikor Instagramon klassz műalkotásokat és helyeket mutatok be, de boldoggá tesz, hogy sok rajongó befogadó. Szeretném, ha minél többen megtapasztalnák a különféle csodálatos kultúrákat és helyeket, amilyen korán csak lehet. Néha azt is kívánom, bárcsak ellátogattam volna múzeumokba, amikor fiatalabb voltam.
K: A műgyűjtés megváltoztatta a művészethez való viszonyodat?
RM: Határozottan van különbség aközött, hogy birtokoljuk vagy egyszerűen csak csodáljuk. Alapvetően úgy gondolom, hogy a művészet ízlés kérdése, és nem könnyű mindenki számára műalkotásokkal együtt élni. Azonban már az is, ha nyomtatványokat és posztereket teszel ki (otthon), olyan érzést adhat, mintha párbeszédet folytatnál a művekkel és az alkotókkal. Én is így kezdtem. Együtt élni a művészettel azt jelenti, hogy megosztasz egy darabot a lelkedből. Példaként szolgál a mindennapjaim során. Arra motivál, hogy fejlődjek és jobb emberré váljak.
K: Van olyan művész, akit különösen kedvelsz vagy figyelemmel kísérsz?
RM: Tisztelem Hiroshi Sugimoto mestert, akivel nemrég beszélgettem is (a fordítása hamarosan érkezik), és nagyon szeretem Daido Moriyama mestert is. A kedvenc koreai művészem Yun Hyong-Keun.
K: Kérlek, mesélj nekünk a japán művészetről alkotott benyomásodról.
RM: Bár Japán közel van Koreához, sok mindenben különbözik tőle, és olyan sok az érdekes dolog! Számos kiváló, világszerte aktív művészük van, akik inspirálóan hatnak rám.
K: Mit szeretnél megvalósítani a művészet terén a jövőben?
RM: Szeretnék létrehozni egy kiállítóhelyet, ami nem múzeum vagy galéria. Egy olyan térként képzelem el, aminek a fókuszában a saját ízlésem és gyűjteményem áll. Ez egy hosszú távú terv, amit a harmincas éveimben szeretnék megvalósítani.
K: A világ RM-et, egy olyan csapat vezetőjeként ismeri, ami rengeteg nagyszerű eredményt ért el. Van valami, amit tudatosan teszel vagy szem előtt tartasz, hogy megőrizd a testi-lelki egyensúlyodat?
RM: RM vagy a 30-hoz közeledő Kim Namjoon számára is a különféle értékek közötti egyensúly megőrzése a legfontosabb. Úgy élem az életemet, hogy közben gondolatban mindig a mérlegen egyensúlyozok. Jó móka. (nevet).
K: A BTS idén júniusban ünnepelte 10. évfordulóját. Mit jelent számodra most a BTS, ha (újra) rá gondolsz?
RM: A BTS jelenti a mindent a húszas éveimből. Ez kellene, hogy a legfontosabb sor legyen az életem, vagyis Kim Namjoon önéletrajzában. Továbbra is ezt szeretném csinálni, ahogy eddig is. Számomra ők mind fontos családtagok és közeli barátok, ugyanakkor a kollégáim és csapattársaim is, ezért pótolhatatlan és egyedi kötelék fűz a tagokhoz. Talán a legmegfelelőbb szó a szeretet lenne rá. Nagyon mélyen szeretem a csapatom összes tagját.
K: A BTS szólótevékenységeit az egyéni fejlődés időszakaként jellemezted.
RM: Amikor szólótevékenységet végzek, komolyan átgondolom, hogy mi az, amit igazán szeretnék, és milyen anyagból és természetből állok. Ahhoz, hogy a BTS csapatként életben tudja tartani a vitalitását ebben a gyors tempójú és bonyolult zeneiparban, a tagok egyéni fejlődése és az egyediségük a legfontosabb, különösen most, hogy elértük a 10. évfordulónkat. Néha eltűnődöm azon, vajon hogyan tudtunk ennyire egységesek lenni, amikor annyira különbözünk egymástól? Hiszem, hogy a szólótevékenységek és az egyéni fejlődés egy még jobb helyre vezeti majd a BTS-t. Ezért egyelőre magamra koncentrálok.
K: A BTS azt tervezi, hogy 2025-ben teljes létszámmal tér vissza. Szerinted milyen lesz az a pillanat?
RM: Lehet, hogy nem változik túl sok minden, de az is előfordulhat, hogy a lényegünket leszámítva minden megváltozik addigra. Fogalmam sincs. Egyedül azt tudom biztosra, hogy várom 2025-öt. Szerencsés vagyok, amiért a BTS tagjaként dolgozhattam együtt a többiekkel 10 éven át, és szeretném látni, hogy meddig tart ki ez a szerencse. Megállás nélkül újra és újra egy másik, megújult hetessé szeretnék válni, és újabb hét történetet szeretnék megélni.
K: Végezetül, kérlek, küldj üzenetet a rajongóknak!
RM: Szeretet és hála! Nagyon hiányoznak a japán rajongóink. Őszintén remélem, hogy a nem túl távoli jövőben találkozhatok veletek egy mosollyal az arcunkon. Továbbra is az a csodálatos és szerethető Namjoon maradok. Nagyon hiányoztok. Igazán szeretlek titeket!
.jpg)
0 Hozzászólás