NME | V – Layover kritika

Kifinomult elegancia némi csavarral

A dzsesszkedvelő BTS-sztár visszautazik a múltba debütáló szólóalbumával – de egy lábbal a jelenben marad.

★★★★☆

Írta: Rhian Daly

2023.09.08.

A BTS-ből ismert V zenében az időtálló hangzásvilágot kedveli. Bár a világ legnagyobb popcsapatának tagjaként ő is hozzájárult a koreai zene globális térnyeréséhez, zenei ajánlásai során – legyen szó élő közvetítésekről, közösségi médiás posztokról vagy interjúkról – gyakran inkább a dzsessz klasszikusait és a régi vágású R&B-alapműveket emeli ki, semmint saját generációjának előadóit.

Nem meglepő tehát, hogy debütáló szólóalbuma, a Layover is a múlt bársonyos, füstös világában bontakozik ki. Az énekes hangja – amely a leginkább libabőrt idéző pillanataiban mélyebb, lágyan simogató regiszterbe süllyed – mintha erre a stílusra született volna. V és a választott zenei palettája tökéletes összhangot alkotnak, az album pedig már az első pillanattól sugárzik a kifinomultságtól.

V azonban nem ragad le a múltban – ezen az albumon a klasszikus hangzásokat saját, modern stílusával ötvözi. A Rainy Days zongoramelódiája egy félhomályos dzsesszbár hangulatát idézi, ahol éppúgy lehetne 1923, mint 2023. Néhány másodperc múlva azonban az üzenetértesítések pittyegése és zümmögése visszaránt a jelenbe. A Blue a hagyományos R&B-t mai ütemekkel és a háttérvokálok modern hangzásvilágával vegyíti, így egyszerre kelt időtlen és korszerű hatást.

Az időszakok közötti kontraszt a For Us-ban érezhető a leginkább, amely a Layover legérdekesebb dala. A számot bevezető, felmagasított vokálok nem csupán a hangulat megalapozására szolgálnak, hanem váratlan fordulatot is sejtetnek. Amikor a dal közepén ismét felbukkannak, egy közelgő hangnemváltást jeleznek – amely a szokatlanul magas előhang miatt még hatásosabbá válik. A szám többi része viszont kellemesen nosztalgikus: a szintetizátor-aláfestés és a ragyogó zongorajáték azonnal a ’70-es évek lágy fókuszú élő fellépéseit idézi.

A Layover dalszövegileg egyszerű, és főként olyan kapcsolatokról szól, amelyek letértek az útról. V hol reménykedik, hol vágyakozik (néha mindkettőt egyszerre), hogy ezek újra a helyes irányba terelődjenek. Ez érthető, hiszen az album címe egy utazás során adódó várakozási időszakra – szinte egyfajta limbo állapotra – utal, itt pedig az énekes azt a kapcsolatot keresi, amely elvezeti élete következő állomásához.

„Itt az ideje, hogy tisztázzuk / Adj egy percet, ha még nem túl késő” – inti a hallgatót a romantikus Slow Dancing-ben. A refrénben még több ösztönzést ad a döntés meghozatalára: „Lehet,/ hogy mi/ Lassúzhatnánk.” – javasolja, hangja éppolyan nyugodtan és lassan áramlik, mint maga a mozdulat, amelyet felkínál. „Egészen reggelig / Lehetnénk egymáséi / Áttáncolva az éjszakát.”

A Love Me Again inkább szembesítő jellegű. Olyan, mintha egy beszélgetés lenne – vagy V arra gyakorolna, hogy hogyan zajlana le a fejében. „Ennyi az egész, amit mondani tudsz? / Egy szó, csak ennyi?” – kérdezi egy ponton, majd egy engedményt és egy beismerést ad hozzá: „Rendben, őszinte leszek veled / Mindent elmondok / Folyamatosan rád gondolok / Hol vagy, kivel vagy / Elvesztem nélküled, bébi. Lebilincselően intim, és valódi csúcspontja az albumnak.

A Layover régóta várt lemez – az elmúlt években V már többször is ízelítőt adott a dalokból és az albumból a közösségi médiában és interjúkban, hogy aztán törölje őket, és újrakezdje. Végre – és az ADOR alapítója, valamint a NewJeans formálója, Min Hee-jin segítségével – debütáló albuma túlélte a szigorú válogatási folyamatát, és igazán élvezetes hallgatnivaló lett; egy olyan lemez, amely inkább művészi döntéseket hoz, mintsem kereskedelmi szempontokat (lásd: a Slow Dancing végén a perc hosszúságú, elnyújtott fuvola szóló). Talán V megváratott minket, de a várakozás megérte minden percét.

Részletek

v layover bts review

  • Lemezkiadó: Big Hit Music /HYBE
  • Lemez megjelenésének dátuma: 2023. szeptember 08.






Az eredeti szöveg forrása: NME

0 Hozzászólás