Rolling Stone | Jimin a maximalizmusról, ARMY hiányáról, a tánc iránt érzett szenvedélyéről és a BTS jövőjéről

Jimin a maximalizmusról, ARMY hiányáról, a tánc iránt érzett szenvedélyéről és a BTS jövőjéről

– Folyton azt mondtuk az embereknek, hogy igazán szeresség önmagukat – szólt Jimin. – Idén magamnak is mondogatni kezdtem mindezt.

[Rolling Stone interjú; Brian Hiatt; 2021. május 14.]

Jimin zárkózottnak tartja magát, ami meglepetésként érthet bárkit, aki látta már az elképesztően kifejező táncmozdulatait vagy az olyan pillanatait, amikor egyszerűen hátra dőlve tökéletesen eltalálja a magasabb hangokat, mint ahogy a Magic Shopban is. A Rolling Stone interjúsorozatának második részében Jimin beszélt a maximalista énjéről, valamint a pandémia éve alatt szerzett tapasztalatairól és a tánc iránti szenvedélyéről is. Hosszú, megfontolt válaszait a kiadója szöuli irodájából adta. Fekete, fehér műszőrmés kapucnijú télikabátot és szintén fekete horgászsapkát viselt, valamint egy fehér maszkot, hogy megóvja a tolmács egészségét.

A rajongók egy része úgy gondolja, hogy a saját mixtape-eden dolgozol. Tényleg így van?
Ha teljesen őszinte akarok lenni, még semmi sincs készen vagy előkészítve. Új dolgokat próbálok ki, és igyekszem valódi kihívás elé állítani magam általuk. Tényleg nincs semmi konkrét vagy kiadásra kész.

Mit tanultál meg magadról az elmúlt évben, amit távolt töltöttél az úttól?
Felismertem, hogy mindig azt mondogatjuk az embereknek, hogy tényleg szeressék önmagukat és legyenek erősebbek. Ebben az évben pedig elkezdtem saját magamnak is ugyanezt mondogatni, és arról győzködöm magam, hogy ezt észben kell tartanom. Arra is rájöttem, hogy voltak időszakok, amikor túlságosan ingerült voltam azokkal, akik körülöttem vannak. Úgy láttam, hogy vissza kell térnem/találnom a korábbi önmagamhoz, úgymond állítani egy kicsit a fokozaton, hogy ismét az a személy lehessek, aki régebben voltam, ha arról van szó, ahogyan a környezetemben levőkkel és saját magammal is bánok. Most azt látom, hogy az emberek még a legkisebb pozitív változásokra is pozitívan reagálnak.

Már nagyjából hét éve élvezhetitek ARMY lelkes támogatását. Ugyanakkor tavaly némasággal kellett szembesülnöd a pandémia miatt. Hogyan szoktad meg az új helyzetet?
Még mindig akadnak negatív gondolataim a helyzetről. Tudod, olyanok, hogy miért vagyunk ilyen helyzetben és tulajdonképpen mit is csinálunk. Nem akartam tudomásul venni vagy elismerni, sem pedig szembenézni azzal, hogy nem találkozhatunk a barátainkkal és nem csinálhatjuk azokat a dolgokat, mint ahogy azt te is mondtad, az elmúlt hét évben csináltunk.

Mi inspirált arra, hogy táncolni kezdj, amikor fiatal voltál és hogyan ismerted fel, hogy tehetséges vagy?
Először is: sosem gondoltam, hogy jól táncolok. Viszont elkezdtem szeretni a táncolást, amikor fiatal voltam. A barátaim javasolták, hogy tanuljunk meg táncolni iskola utáni elfoglaltságként. Miközben egyre többet táncoltam, egyre jobban megszerettem és egyre több leckét vettem. Egyre jobban elmerültem benne. A tánctanulás során jöttem rá, hogy tánc közben nem érzem a stresszt. Ez az én saját helyem volt, ahol beléptem egy másik világba, ahol nem kellett más dolgokon gondolkodni. Olyasvalami volt, amiben igazán el tudtam veszni. Tényleg szabadnak éreztem magam tőle. És nagyon boldoggá tett. A debütálás után is és még most is megvannak bennem ezek az érzések és érzelmek – a tánc a legjobb válasz.

Nem szeretsz hibákat véteni. Emiatt meglehetősen szigorú lehetsz magaddal szemben, nem?
Amikor debütáltam, nekem jutott a legkevesebb idő gyakorolni. Úgy gondolom, a debütálásunkkor még nem álltam teljesen készen rá és nem voltam magabiztos sem. Még mindig vannak hiányosságaim. A rajongók, akik annak szentelik magukat – az idejüket, az érzéseiket, egyszerűen mindenüket – hogy szeressék és értékeljék azt, amit csinálok, a mai napig képesek meghatni. És emiatt úgy érzem, hogy miattuk és az odaadásuk miatt nem szabad hibáznom. Ha arra vagy kíváncsi, hogyan próbálok türelmesebb és elnézőbb lenni saját magammal szemben, azt hiszem ez olyasvalami, ami a jövőben is nehézséget fog okozni számomra az érzéseim miatt. Amikor az emberek rámutattak arra, hogy miben kell még fejlődnöm, igazán mérges voltam magamra. Most már hálás vagyok, ha az emberek rámutatnak azokra a dolgokra, amin többet kell még dolgoznom. Arra ösztönöz, hogy keményebben próbálkozzak.

Megemlítenél néhányat a korábbi zenei példaképeid közül?
Sok előadó volt rám hatással. Külföldi művészek, mint Michael Jackson vagy Usher, és nagyon sok koreai művész is. Nagyon sokat inspirációt merítettem abból is, hogy a többieket figyeltem munka közben.

A BE munkálatai során te voltál a projektmenedzser. Milyen tanulságot viszel tovább magaddal ebből a tapasztalatból?
Először is rájöttem arra, hogy milyen őszinték voltak a többiek a zene írásánál és az album elkészítésénél. Rengeteg időt és nagyon sok energiát kell a zene megírásába fektetni. Azt is megtanultam, hogy nekem is ennyi időt és erőfeszítést kellene a zenének szentelnem, és nekem is meg kellene próbálni nagyszerű zenét csinálni. Igazán inspiráló volt számomra, amit a többiek hozzátettek a folyamathoz és ahogyan együtt dolgoztunk az albumon.

Sokszor említettétek már korábban, hogy voltak különbségek a tagok között, ami az évek során sikeresen át tudtatok hidalni. Beszélnél ezekről a különbségekről?
(nevet) Olyan sok volt, hogy felsorolni sem tudnám. Különböző személyiségünk volt, olyan személyiségek, amik összeütköznek. Például, én egy kicsit lassabbnak, merengőbbnek és zárkózottabbnak tartom magam. És ott voltak mások, akik azt szeretnék, ha gyorsabban mennének a dolgok. Sokkal aktívabbak és nyitottabbak. És akadnak néhányan, akik még nálam is lassabbak és zárkózottabbak. Az ilyen személyiségek között előfordulnak összetűzések. Idővel azonban megértettük, hogy rendben van, ha különbözünk, hogy néhányan lassabbak, néhányan pedig gyorsabbak. Néha várnunk kell. Néha több kérdést kell feltennünk. Úgy gondolom, hogy kialakult közöttünk egyfajta megértés a másik felé.

Szeretem a Serendipity című dalt 2017-ből. Igazán bizonyítottál benne énekesként. Megosztanál néhány emléket arról, hogy milyen volt felvenni?
Az volt az első alkalom, hogy igazán megpróbáltam kiemelni a hangom különböző árnyalatait, és nagyon odafigyeltem minden részletére annak, amit a hangommal ki akartam fejezni.  Nagyon nehéz volt mindezt átültetni a felvételbe. Igazából csak arra emlékszem, hogy milyen nehéz volt a felvételezés, mert annyira biztosra akartam menni, hogy minden részletre odafigyelek, hogy biztosan minden kifejezésre kerül a dalban.

Szeretnél még akkor is a BTS tagja lenni, amikor 40 éves leszel?
Nem hiszem, hogy valaha is komolyan elgondolkodtam volna azon, hogy ne legyek a csapat része. Nem tudom elképzelni, mihez kezdenék egyedül, hogy mit csinálnék a csapat nélkül. Már a debütálás előtt is az volt a célom, hogy tovább dolgozzak ezekkel az emberekkel, hogy tovább énekeljek velük. Amikor majd idősebb leszek és szakállat növesztek, nos, szeretném azt gondolni, hogy végül, amikor már túl öreg vagyok ahhoz, hogy táncoljak, csak ott ülök majd a színpadon a többiekkel együtt és éneklünk és kapcsolatba kerülünk a rajongókkal. Kommunikálunk a rajongókkal. Úgy hiszem, ez nagyszerű lenne. Szeretném olyan sokáig folytatni, ameddig csak tudom.

Fordítói megjegyzés: 

A fordításommal korábban egy másik blogon is találkozhattatok már, így ismerős lehetett néhányatok számára. A Smeraldo Gardenre a korábbi fordítás újraellenőrzött és erősen átjavított verziója került már ki.