Weverse Magazine (2024) | Jimin egyedülálló helyet vívott ki magának a popzene világában

 

Egy pillantás Jimin új albumára, a MUSE-ra

Seo Seongdeok, 2024.07.24

Bár a BTS katonai szolgálatának kezdete óta elkerülhetetlen volt a viszonylagos csend, a csapat mégsem hagyta, hogy teljesen elhalványuljon a jelenléte: nemcsak kislemezekkel, hanem albumokkal, EP-kkel és videókkal is folyamatosan jelentkeztek. Annyira megszoktuk, hogy új zenéik a bevonulásuk ellenére is megjelennek, hogy szinte már természetesnek tűnik – pedig nem véletlen, hogy ez továbbra is ritkaságnak számít az iparágban. Ennek az az oka, hogy ha egy előadó új zenét ad ki, általában személyesen is promózza azt, például televíziós műsorokban és koncerteken. j-hope HOPE ON THE STREET VOL.1 EP-je nem csupán egy album – egyben egy hatrészes dokumentumfilm is, amelyben az idol végigjárja saját múltját, hogy újra felfedezze, milyen mélyen gyökerezik benne a tánc. RM Right Place, Wrong Person című albuma pedig személyes projektjeiből, köztük mixtape-jeiből merít, majd egy alkotói csapat kreatív erejével egészül ki, hogy dalokban és videókban öltsön formát. Ha egy vonalat kellene húzni a BTS katonai szolgálat előtti és utáni időszaka közé, ez a két kiadvány egyszerre emlékeztet arra, honnan jött a csapat, és egyben útitervként szolgál arra, merre tartanak.




De mi a helyzet Jimin MUSE albumával? Először is érdemes megjegyezni, hogy a címéhez hűen a tavaly megjelent FACE valóban arról szólt, hogy őszintén és nyíltan szembenéz önmagával. Az akkori interjúiban Jimin egyértelművé tette az album kontextusát: elárulta, hogy elveszettnek érezte magát a PERMISSION TO DANCE ON STAGE turné során, és amikor ezt megosztotta a többi taggal, ők arra bátorították, hogy dolgozza fel ezeket az érzéseket a zenéjén keresztül. Ennek az önismereti útnak a gyümölcse lett a Like Crazy, az a dal, amely teljesenkiragadta őt az üresség és a céltalanság érzéséből. Bár a „face” szó az előadó sokoldalú személyiségére is utalhat, a domináns jelentése valószínűleg az önmagával való szembenézés volt. Mivel Jimin maga is hangsúlyozta, hogy nem kertelt a dalszövegekben, hanem nyers őszinteséggel írta le gondolatait, nincs is szükség arra, hogy túlmagyaráznunk őket.

Ezzel szemben a „múzsa” egy művész inspirációs forrását jelenti. Az új album tartalmazza a Closer Than This című kislemezt, amelyet közvetlenül karácsony előtt, 2023 végén adott ki, valamint a nemrég megjelent Smeraldo Garden Marching Bandet, amelyben Loco is közreműködik. A cím figyelemre méltóan a BTS-univerzum jól ismert elemére, a smeraldókra utal. Ezek a virágok nemcsak a videóklipben jelennek meg, hanem még a teaser képeken is kiemelt szerepet kapnak. Nem nehéz elképzelni, hogy Jimin számára, aki megtalálta a saját nyugalmát és önbizalmát, a rajongók és a csapattársai jelentik az egyik legfontosabb inspirációs forrást. A Closer Than This visszatekint arra az útra, amelyet közösen jártak be, és előretekint arra a pillanatra, amikor ez a kisebb leállás véget ér, és ismét együtt állhatnak a lila reflektorfényben. Mintha egy dal nem lenne elég, a Smeraldo Garden Marching Band még inkább megerősíti ezt az üzenetet: "A kimondatlan szavakat / az elfojtott érzéseidet / most mind a felszínre hozom."

A videó látványvilágát nem lenne fair egyszerűen csak retrónak nevezni, mert több rejlik benne ennél. A vibráló színek, a színházi esztétika és csoportos koreográfia miatt sokkal inkább emlékeztet egy korai színes filmre, például Óz, a csodák csodájára. Maga a „smeraldo” olaszul smaragdot jelent, és ahogyan a filmben a sárga köves út Smaragdvárosba vezet, úgy a videó vizuális elemei is erre az álomszerű utazásra utalnak. Nem véletlen tehát, hogy a dal három producere is feltűnik egy-egy cameo erejéig a klipben.




A barátságos, cirkuszi hangulatot idéző Smeraldo Garden Marching Band az album harmadik száma – de mi a helyzet az első dallal, amely közvetlenül követi azt a pillanatot, amikor Jimin legutóbb szembenézett önmagával? Az Rebirth (Intro) felemelő, gospelkórussal és vonósokkal tarkított hangzásvilága szinte észrevétlenül vezeti át a hallgatót a rövid, menetelős hangulatú Interlude: Showtime-ba – amely talán a Face-off nyitányát idézi, de anélkül a drámai váltás nélkül –, hogy ezzel elindítsa az igazi műsort. Miután az album aprólékosan kidolgozott nyitánya lezárul, Jimin bejelenti: készen áll az indulásra.

Ezt két különböző hangulatú és tempójú szerelmes dal követi. Az R&B duett, a Slow Dance megmutatja, mi történik, ha egy fülbemászó dallamot verhetetlen énekteljesítménnyel kombinálunk. Sofia Carson, a Disney Descendants franchise egyik sztárja, már bebizonyította, hogy generációjának egyik legerősebb énekhangja az övé. A Netflix Purple Hearts című filmjében is zenészként tűnt fel, ahol az egyik dala gyakorlatilag teljes értékű videóklippé alakította a film előzetesét, és azonnal a történet világába repítette a nézőt.

Jimin következő száma, a Be Mine, egy sokkal csábítóbb afrobeats dal, amelyben a műfajra jellemző népies elemeket visszafogták, hogy poposabb hangzásvilágot kapjunk. Ahelyett, hogy bonyolult ritmusokra vagy kérdés-felelet szerkezetre építene, a dal Jimin jellegzetes popénekhangját szövi bele egy latin zenei textúrába, tele izgalmas magas hangokkal. A szám végére szintetizátorok is bekerülnek, amelyek a ’90-es évek végének és a 2000-es évek elejének R&B hangzását idézik meg, finoman utalva olyan előadók stílusára, mint Anthony Hamilton vagy Omarion. Amikor Jimin szerelmes dalokat készít, pontosan ezt kapjuk.

Ahogy az album halad előre, elérkezik a Who című dalhoz, amely azt a természetes fejlődést mutatja, amit az idol már korábban is számtalanszor bizonyított. Egy gyorsabb tempójú szám, amelynek ritmikája – rejtett komplexitásával és egyértelműen funkos ütemével – tudatosan merít a rock és a dance elemeiből, ahelyett, hogy kizárólag az R&B műfajhoz ragaszkodna. Bár ezt a hangzást már régen tökéletesítette a Neptunes és más előadók is, Jimin most próbálja ki először, és a vokálja önmagában elég ahhoz, hogy meggyőzzön: valami teljesen frisset alkotott. Az pedig, hogy gitár is kíséri őt a dalban, azt mutatja, hogy pontosan tudja, mit csinál.

Összességében egy rövidebb albumról van szó, de az énekes éppen elegendő időt szán arra, hogy megmutassa, mennyit változott és milyen irányba tart. A stílusok változatossága ellenére az album végig megőrzi a következetes és tudatos művészi vízióját. Nem egy olyan lemez, amely tele van véletlenszerűen összepakolt táncslágerekkel, balladákkal és hiphop dalokkal, de nem is olyan, amely kétségbeesetten próbálja követni a legújabb trendeket. Jimin mindig is készen állt. Most pedig egy olyan popsztár van születőben, aki egy teljesen saját műfajt teremt.

0 Hozzászólás