Rolling Stone (2021) | V a közelgő mixtape-jéről, hogy miért szereti a Keresztapát, és arról, milyen titokban tartott tagnak lenni

[Brian Hiatt, 2021. május 20.]

A kezdetektől fogva az énekes-dalszerző-producer V volt a BTS titkos fegyvere. Mély, gazdag hangja kellemes kontrasztot alkot társai egyre magasabbra kúszó hangjegyeivel, és nem fél teljes mértékben elmerülni a bedroom R&B1 világában, ahogy azt a lehengerlően érzéki neo-soul dala, az Intro: Singularity is mutatja. A jazz és a klasszikus zene iránti szeretetével V szaxofonosként kezdte zenei pályafutását, és a BTS tagjai közül neki van a legeklektikusabb inspirációs listája, Sammy Davis Jr.-től Sam Cooke-on át egészen a Coldplayig (a BTS nemrégiben előadott Fix You feldolgozása állítólag az ő ötlete volt). Egy áprilisi reggelen, fekete sapkában, felhúzott cipzárú fekete kabátban és fehér maszkban ült a kiadója központjában, miközben narancslevet kortyolgatva beszélt közelgő mixtape-jéről, Elvis Presley iránti rajongásáról, kedvenc filmjeiről és még sok másról.

Öt év után először jelentünk meg egy ilyen műsorban. Nagyon ideges és feszült voltam, ezért alig tudtam aludni előtte. De amikor megérkeztünk a forgatásra, a műsor házigazdája igazán kedves és figyelmes volt, így minden remekül ment. Teljesen komfortosan éreztem magam. És aztán ma reggel, az interjúnk miatt, megint nem aludtam túl sokat.

[Nevet] Nem, nem, nincs, semmi gond.

Mindeddig csapatként dolgoztunk együtt és készítettünk zenét, tényleg kizárólag csak csapatként. Ezért a saját mixtape-emen dolgozni azt jelenti, hogy mindennel kell foglalkoznom, ami a [mixtape-en szereplő] dalokkal kapcsolatos. Részt kell vennem a dalszövegek és a dallamok írásában, valamint a teljes produkciós folyamatban. Szóval igen, érzek némi nyomást, amiért minden olyan feladattal foglalkoznom kell, amit egy BTS album esetében el szoktunk osztani a tagok között. Kemény meló. Ugyanakkor az a nagyszerű benne, hogy lehetőséget ad rá, hogy megmutassam ARMY-nak, hogy ki vagyok én és milyen zene hordozza magán igazán Kim Taehyung színeit, V színeit. Ez hatalmas lehetőség, és emiatt nagyon élvezetes és kielégítő számomra a mixtape megvalósítása.

Eredetileg tavaly szerettem volna kiadni. Közben rájöttem, hogy sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint képzeltem. Aztán úgy voltam vele, hogy majd idén év elején jelenik meg. Végül megint nehezebbnek bizonyult, mint vártam! Szóval jelenleg az a terv, hogy idén év végén fogom kiadni.

Ez egy olyan személy sorozatának a betétdalaként jelent meg, akit nagyon jól ismerek (a színész és korábbi szereplőtársáról, Park Seo-joonról van szó), de eredetileg valójában a mixtape-emre szántam. Ez az egyik személyes dalom. Az a dal abból az érzésből indult ki, hogy nagyon vágytam egy igazán jó éjszakai alvásra.

Ez akkor volt, amikor a Covid-járvány kezdett igazán elterjedni és komollyá válni. Nagyon keményen készültünk rá, hogy bemutassuk az ARMY-nak az ON előadásainkat. Nehézséget okozott számomra abban az időszakban, hogy nem tudtuk megmutatni mindazt, amit gyakoroltunk és amire ennyire készültünk. A közösségi médiában azt mondtam az ARMY-nak: "Készüljetek, fantasztikus előadásokat fogunk nektek mutatni!" Szóval ez nagyon frusztráló és nehéz volt, és elszomorított. Úgy gondolom, hogy volt benne egyfajta fáradtság és egy kis kiégés is a munka miatt.

Lehetőséget adott arra, hogy igazán koncentráljak valamire. A Covid előtt annyira elfoglalt voltam, hogy nem tudtam igazán összpontosítani valamire, vagy valami újat mélyebben felfedezni. Ha valami újat akartam csinálni, akkor szinte csak felszínesen foglalkozhattam vele. Nem tudtam igazán elmélyülni benne. De az elmúlt évben több időm volt. A munkám során igyekeztem többet dolgozni producerként és jobban elmélyülni a zenében. Úgy éreztem, hogy a dallamaim azelőtt nem voltak túl összetettek vagy kifinomultak. Most viszont több energiát tudtam fordítani rá, több zenét hallgattam, több mindenen elgondolkodtam. Ez segített igazán elmélyedni a zene alkotói folyamataiban. Rengeteg időm volt rá, hogy jó dallamokat találjak ki, de arra is, hogy csak úgy üldögéljek és „vegetáljak.” [Nevet] És ez is segített.

A zenei példaképeim szinte óráról órára változnak. Tegnap például Elvis Presley volt az. Ma talán valaki más lesz. Ez egy személyes preferencia, de úgy érzem, hogy jobban szeretem az idősebb Elvis Presley-t, a későbbi éveiből. Nagyon sok híres Elvis-dal van, de úgy érzem, hogy vannak dalok, amelyek inkább rejtve maradtak, és nem olyan hangsúlyosak a diszkográfiában. Szeretném és próbálok is meghallgatni minden egyes dalt – még ha csak egy percet is hallgatok meg belőlük. A nagy slágereket és azokat a dalokat is, amelyek kicsit elbújnak a többi között.

Ha ajánlasz pár Elvis Presley-dalt, amit mindenképpen érdemes meghallgatni, meghallgatom őket!

Hogy tényleg teljesen őszinte legyek, amikor azt mondták, hogy titokban tartott tag vagyok, azt hittem, kivágtak a csapatból.

Persze, most már tudok rajta nevetni. Amíg egy kicsit „játszadozhatok” a vezérigazgatónkkal, a kiadónk főnökével, és meg tudom rázni egy kicsit a mandzsettájánál fogva. [Nevet] De igen, már tudok rajta nevetni.

Szeretem a régi filmeket, de azokat is, amelyek klasszikusnak számítanak, de nem feltétlenül olyan régiek. Például A keresztapa egy olyan film, amit nagyon élveztem. A Kutyaszorítóban pedig az egyik legnagyobb kedvencem. A keresztapát nemrég néztem meg. Egy barátom mondta, nagyon hosszú, én elaludtam a közepén. És arra gondoltam, vajon tényleg ennyire unalmas? Aztán megnéztem, és nagyon megérintett. Különösen a keresztapa [Marlon Brando] karizmája, az összes színész, a rendezés és a produkció minősége. Kifejezetten az a karizma és parancsoló jelenlét, amit a film során megjelenít.

Ez olyasmi, amin azután gondolkodok majd, miután betöltöttem a harmincat.