Weverse Magazine | Az én feladatom szerintem az, hogy folyamatosan kreatív maradjak


Interjú j-hope-pal

Yoon Haein, 2024.12.24


A BTS tagjaként ő a remény megtestesülése. Szóló előadóként kinyitotta Pandóra szelencéjét, és felfedte a világ előtt a saját benső gondolatait. Vajon mi ad neki erőt ahhoz, hogy ennyi idő után is j-hope maradjon? Önmaga, a csapat és ARMY — j-hope tézise, antitézise és szintézise.

Nagyjából két hónap telt el azóta, hogy leszereltél. [Megjegyzés: Ez az interjú 2024. december 7-én készült.]
j-hope: Olyan érzés, mintha egy igazán hosszú álomból ébredtem volna fel. (nevet) Miután kijöttem, az első két-három hétben semmi másról nem beszéltem, csak a katonaságról. (nevet) Egy jelentős időszak volt, ami megtanított arra, hogyan találjam meg a boldogságot az apró dolgokban is egy hétköznapi, átlagos Jung Hoseokként. Valaki, aki az utolsó hullámban érkezett a csapatunkba az én szintemen, mindössze két hónappal utánam szerel le. Amikor azt mondtam neki, "Te is szabadulsz, mi?", azt felelte, "Igen, repül az idő. De neked köszönhetően szórakoztatóan telt." A tudat, hogy a többiek jól érezték magukat és szép emlékeket őriznek erről az időről, szívhez szóló érzés. Megelégedéssel tölt el és jelentőségteljesnek tartom, hogy erőfeszítés nélkül képes voltam ilyen légkört teremteni.

A katonatársaid számos szívmelengető történetet osztottak meg rólad. Milyen szerepet akartál betölteni a szolgálatod alatt?
j-hope: Az egységemben rendkívül szigorú hierarchia volt, így még a nálam fiatalabb katonákat is  úgy szólítottam: őrmester vagy kiképző őrmester, uram. Igyekeztem a lehető legjobban ellátni a rám bízott feladatot, és beleadtam mindent. A BTS-ben is így működik, több tiszteletet tanúsítunk egymás iránt, mert egy csapat vagyunk.

Az elmúlt másfél év bizonyára meglehetősen különbözött a megszokott életedtől.
Nagyon fontos időszak volt számomra. Senki sem lép be a seregbe könnyelműen. Ez egy kemény, kihívásokkal teli kaland, és időnként pszichológiailag is sokat követel. De úgy éreztem, ha képes vagyok beilleszkedni ebbe a közegbe Jung Hoseokként, attól csak még inkább felnőtté válok, és a személyes fejlődés szempontjából nagyszerű lépcsőfokot jelentene számomra. Persze, voltak nehéz időszakok is, de az, hogy sikerült túljutnom rajtuk, és hogy mélyebb kapcsolatokat alakítottam ki másokkal, sokat segített abban, hogy fejlődjek és többet megértsek a világról. (nevet) Ez történik, ha naponta háromszor kiadósan eszel. (nevet) Ez a Jung Hoseokként töltött másfél év emellett arra is időt adott nekem, hogy elgondolkodjak j-hope-on. Lehetőségem adódott arra, hogy visszatekintsek mindenre, amit eddig csináltam, úgyhogy igazán hasznosan töltött időszak volt. Miután leszereltem, azt mondtam, megváltoztam, érettebbé váltam, és ilyesmik, de most azt érzem, hogy visszatért a régi énem. Nem feledkeztem meg ezekről az értékes emlékekről, azt akarom ezzel mondani, hogy hozzászoktam ehhez az új j-hope-hoz.

Nemrég Los Angeles-ben is eltöltöttél egy kis időt, ami valószínűleg segített rátalálni erre a j-hope-ra. Weverse LIVE-on azt mondtad, azért utaztál az Egyesült Államokba, hogy gyorsabban visszaszoktasd magad a korábban ismert világba.
j-hope: Már a besorozás előtt is gondoltam rá, hogy Los Angelesben fogok zenét tanulni és írni. Idővel ez a gondolat előbb tervvé, majd pedig valósággá vált. Ahogy éled az életedet, mindig előjönnek dolgok, amiket meg kell mutatnod és dolgok, amiket meg akarsz csinálni. Következésképpen a terveim végül megváltoztak, és meg kellett ejtenem egy rövid, sűrű utat. Hirtelen ötletből utaztam az USA-ba egy héttel azután, hogy leszereltem a katonaságból, de még a koreai életbe sem szoktam vissza igazán, ezért meglehetősen nehéz volt számomra az alkalmazkodás. Nem volt könnyű alkalmazkodni az USA kultúrájához, tempójához és hangulatához, de amikor találkozni kezdtem emberekkel, angolul beszéltem, és olyan dolgokat csináltam, amiket azelőtt nem tudtam megcsinálni, hirtelen minden a helyére került: "Á, tényleg itt vagyok és kezdek beilleszkedni". Amint szembenéztem a valósággal, tényleg megütött, hogy mi is történik velem.

Egyébként miért pont LA?
j-hope: Mindenhol jól érzem magam az Államokban, de Kaliforniának megvan a maga hangulata, amit szeretek. Szeretem a napot, az atmoszférát, és hogy mennyire laza. Plusz, mindenki ott van a zenei életből, akiről beszélnek az emberek. (nevet) Az amerikai utazásom (lényege) is szorosan összefüggött a j-hope-ként végzett munkámmal, ezért ott kezdtem. Nyilvánvaló volt, hogy LA-be kellett mennem. És végső soron, amikor az Államokban voltam, segített visszatérni a mindennapi élet sodrásába és megszokni, hogy megint önmagam vagyok.

Úgy hangzik, mintha megszilárdítanád a már meglévő művészi látásmódodat.
j-hope: Pontosan. De ez nagyon kemény feladat. Nem megy mindig simán. (nevet) Folyton azon gondolkozom, hogy milyen irányba vigyem el j-hope-ot, nem csak akkor, amikor az Államokban vagyok. (nevet)

A legutóbbi albumod, a Jack in the Box, akárcsak a HOPE ON THE STREET, megmutatta, mennyit fáradozol azért, hogy az irányításod alatt életre keltsd a víziódat, egészen a legapróbb részletekig.
j-hope: Azt akarom mondani, hogy sok mindent megcsináltam, amit meg akartam csinálni. És ez az egész mondat - én, megcsináltam, sok mindent, amit meg akartam csinálni - inspiráló a számomra. A munkásságom minden szakasza pontosan azt tükrözi, amit akkor éppen akartam. Ezt azt jelenti, hogy olyan dolgokat csináltam meg, amit csak akkor tudtam megtenni, és ezért is olyan becses dolog a múlt. Persze, én is gondolkodok rajta, hogy mi lett volna ha másképp csinálom a dolgokat, úgy ahogyan mások tették volna, de nem bántam meg semmit. Ha arra kérnél, hogy csináljam meg az egészet újra pont úgy ahogy korábban, fú - kizárt, hogy meg tudnám csinálni. (nevet) Kétlem, hogy manapság ugyanúgy tudnám viselni a fekete szemfestéket és az overállt. (nevet) Már kipróbáltam, amit szerettem volna, szóval most ideje figyelembe vennem azt is, amit mások várnak tőlem – amit a j-hope zenéjével, imázsával és előadásaival azonosítanak. Ez mind összefügg. Azt, hogy így gondolkodhatok ma és ahogyan majd gondolkodni fogok a későbbiekben, az tette lehetővé, aki a múltban voltam.

Egyrészt ott van az introspektív j-hope, aki mélyre ás, és ott van az energikusabb oldalad, aki olyan dalokban hallani, mint a Chicken Noodle Soup (feat Becky G.). A véleményed szerint a legtöbben ezt az utóbbi oldaladat azonosítják j-hope-pal?
Bárhogyan is gondolnak j-hope-ra, azt hiszem ez az, amin dolgoznom kell. A j-hope, aki mindenki fejében él szórakoztató, élettel teli, de sohasem túl könnyelmű. És talán - most, hogy visszatértem a katonaságból - érett, tapasztaltabb, és… kínos, hogy ezt én mondom, de egy kicsit szexi is. Most először éreztem ezt, miközben zenén dolgoztam. Azelőtt úgy voltam vele, hogy működni fog, akármit is szeretnék, de most már fontolóra veszem mások ötleteit is. Szükség is van rá. Ezen a ponton, úgy érzem, megvannak a határai annak, hogy mit csinálhatok meg, ha csak azokat a dolgokat valósítom meg, amiket meg akarok csinálni. Természetesen még mindig teljesen részt veszek mindenben, ami a zenével kapcsolatos, és magán viseli a kézjegyemet, de ha a régi módszerem az volt, hogy mindent kézzel varrok meg, akkor azt mondanám, hogy jelenleg dizájner ruhákat próbálok fel és megnézem, hogy mennyire passzolnak - és aztán már úton is vagyok a vörös szőnyegre. Oda kell figyelnem arra, hogyan fogalmazom meg ezt, de szeretnék egy kicsit pontosabb képet adni embereknek arról, hogy ki is ez a j-hope.

Mi inspirálta ezt a döntést?
j-hope: Szeretnék azzal közeledni hozzájuk, amire számítanak tőlem. Más hangulatot is választhattam volna a Jack In The Boxhoz, de akkor talán nem éreznék úgy, mint most. Tényleg foglalkoztam mindennel, amivel akartam? Talán nem. Még mindig rengeteg mindent szeretnék megcsinálni. Tulajdonképpen ez a probléma. (nevet) Ennek ellenére, úgy érzem most jött el az idő, és egyáltalán nem érzem furcsának. Tényleg utálok olyasmit csinálni, ami számomra furcsa. De úgy éreztem, ez olyasmi lehet, amit tudok élvezni. És ha egyszer megcsinálom, olyan tapasztalatokat nyerek belőle, amik segíteni fognak nekem bármilyen zene is lesz a következő, szóval izgatottan várom, milyen zene lesz majd ebből később. Ki akarom élvezni azt, ahogyan megtöltöm színnel a vásznamat. Ezért is zavar össze minden éppen.

Úgy tűnik, most már képes vagy kicsit távolabbról, objektívebben szemlélni magadat és azokat a helyzeteket, amiben magadat találod.
j-hope: Igyekszem lehetőségek szabta határokon belül nézni a dolgokat. Sokszor kérem ki mások véleményé ist. Megkérdezem a családomat, és a kiadónál dolgozó embereket is. Nem mintha korábban sosem tettem volna így, de most gyakrabban kérdezek. Mit gondoltok? Rendben lenne, ha ezt csinálnám? Meghallgatom őket, mérlegelem a lehetőségeket, és aztán meghozom a döntésemet. Amikor a seregben voltam, és akadt némi extra szabadidőm volt, sok levelet olvastam. ARMY valóban a szívét-lelkét beleírta azokba levelekbe (nevet), és azt írták, remélik, hogy kipróbálom ezt vagy azt. Tényleg, igazán inspiráltak engem. Nagyon szeretnék, ha meglépném ezt. Azt gondolják, hogy ez jó ötlet lenne. Ha van valamennyi átfedés az ő ötleteik és az én elképzeléseim között, akkor azt tekintetbe veszem és kérek visszajelzést róla. Az ilyen távolabbi szemlélődések segítenek számomra megérteni azt, hogy mit szeretnének az emberek, és mire kell összpontosítanom.

Amikor ilyen sok ember véleményét meghallgatod, továbbra is meg kell maradnod önmagadnak.
j-hope: Elengedhetetlen, hogy megmaradjunk a saját alapjainknál. Ha elveszíteném, vajon egyáltalán az lennék most, aki ma vagyok? Azért vagyok most itt, mert sosem veszítettem el [önmagamat]. De azért én is tudok igazán makacs lenni. (nevet) Meghallgatom, ami hasznos, és könnyen elengedem, ami nem az. Ez az én stílusom. Vannak elveim. (nevet)

Talán éppen emiatt tudod olyan biztosan, hogy mit akarsz csinálni. Van valami különösebb oka annak, hogy ennyire ragaszkodsz a saját művészi látomásodhoz?
j-hope: Nem hiszem, hogy valaha is igazán elgondolkodtam volna azon, hogy mi az "oka". Ha lenne valami konkrét ok, teljesen olyan lenne, mint a munka, nem? (nevet) De azért csinálom, mert ez az, amit akarok, és mert ösztönösen jó érzés, amikor kifejezem saját magamat. Amikor valamit létrehozok, szeretek az ösztöneimre hagyatkozni és hagyni, hogy vezessenek.

Úgy tűnik, az ösztöneidet követed, de soha nem alkuszol meg a végeredményt illetően, különösen, amikor egymagad vállaltál be mindent a 2022-es chicagói Lollapalooza fellépésed során.
j-hope: Utólag visszatekintve, fogalmam sincs, hogyan hoztam össze azt a Lollapalooza fellépést. (nevet) Kemény időszak volt, de végül csak megcsináltam, és igyekeztem jó műsort adni. ARMY még mindig emlegeti a Lollapaloozát, emiatt úgy érzem, hogy többet kell adnom nekik most, hogy leszereltem. Egyelőre a részleteket dolgozom ki, és próbálok egy konkrétabb képpel előállni. (nevet) Úgy érzem, vannak dolgok, amiket meg kell tennem – mintha erre lennék hivatott. Az világos a számomra, hogy mivel tudok örömet szerezni az embereknek, és ez a fellépéseken keresztül valósul meg. Meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes. Továbbra is szeretnék előadni és boldogságot hozni az embereknek.

Azt mondtad, hogy nehéz megszilárdítani a víziódat, de úgy tűnik, mintha már lenne egy határozott elképzelés a fejedben. (nevet)
j-hope: Igen, mert egyszerű. Tényleg nagyon egyszerű. Nem túl komplex kép jelenleg. Csak valami szórakoztatót akarok adni, valamit, ami illik hozzám, és amit meg tudok valósítani – valami kicsit könnyebbet. Végső soron egy olyan albumot szeretnék az embereknek adni, ami egy szélesebb, átfogóbb képet mutat rólam. Úgy érzem, az az én feladatom, hogy folyamatosan kreatív legyek. Már mondtam korábban, és újra el fogom mondani: ez az én hivatásom. Ugyanolyan szenvedélyesen szeretem a zenét, mint eddig, szeretem a színpadot, és élvezni akarom mindezt az előadó szemszögéből. Szeretnék továbbra is azon gondolkodni, hogy ki vagyok, és olyan dolgokat csinálni továbbra is, amik ezt visszaadják. És meg akarom mutatni az embereknek azt is, hogy én egy olyan ember vagyok, aki mindig előre halad és új dolgokat hoz létre. Nagyon keményen dolgozom azon, hogy ez jól látszódjon.

Felteszem ez egy másik oldala lehet annak a felelősségnek, amit BTS tagjaként érzel.
j-hope: A helyzet az, hogy a BTS hiphop-alapokkal indult, majd fokozatosan egy poposabb irányba ment el. Ez idő alatt több különféle dalt is kipróbáltunk – némelyik tökéletesen illett hozzám, némelyik kevésbé, de azért behúztam a hasamat, hogy működjenek. (nevet) Aztán mindannyian a saját dolgainkkal kezdtünk el foglalkozni, mindegyikünk a saját stílusában. Miután tettünk egy kis kitérőt saját kis kalandjainkat hajszolva, most visszatérünk egymáshoz, és örülök ennek. Úgy gondolom, hogy ezen a pontom már azért tartunk össze, mert őszintén élvezzük egymás társaságát és jól kijövünk egymással. Ez teszi a csapatmunkánkat olyan természetessé és erőfeszítésmentessé. És ha élvezed és értékeled a másik társaságát, nem számít, ha néha kicsit szoros a ruha, mert a szívetek a helyén van. Ezt szem előtt tartva úgy hiszem, a BTS következő lépése az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az egyéni színeink és a csapat között, anélkül, hogy elveszítenénk az egyéniségünket és az identitásunkat.

Szokatlan lehet azt látni, hogy a többiek a saját stílusukban adnak ki szólómunkákat, miután olyan sokáig dolgoztatok együtt csapatként.
j-hope: Ami érdekes a tagokban, hogy mindannyian sok mindent előre elkészítettek, még mielőtt bevonultak volna a seregbe. Ez több szempontból is motivál. Hihetetlen, hogy mennyi elképzelést fektettek a munkájukba, mennyire ambiciózusok, és mennyire ki akarják fejezni önmagukat. Nincs is szebb annál, mint kimondani, ami a szívedben van, különösen zenén keresztül. Ez egyszerűen gyönyörű, nem? Imádom látni, hogy mivel áll elő Jin. Voltak olyan dolgok, amiket ki akart adni, de mégsem tudtam megvalósítani, mert elsőként vonult be, de most, hogy végre megcsinálja őket, már tisztán látom én is, hogy mi az, amit mindig is csinálni akart. És most folyamatosan azon gondolkodom, hogy mivel ő megcsinálta azt, nekem is meg kellene csinálnom ezt.

Az egyéni kísérletezés és a csoporttal átélt élmények után, mire jöttél rá a BTS-szel kapcsolatosan?
j-hope: Vannak dolgok, amiket mindenképpen BTS-ként kell megtennünk. Amikor újra együtt leszünk csapatként, óriási hatása lesz és mindenki figyelemmel fogja követni. Izgatottan várom, hogy milyen érzés lesz, amikor újra együtt lépünk fel. Stílusosan akarok visszatérni, és azt mondani: "Ezek vagyunk mi. Ez a BTS." Bár nem beszélhetek mindenki nevében, de azt kijelenthetem, hogy a többiek is ugyanígy éreznek. Az egyáltalán nem változott, hogy tényleg, igazán szeretem ezt csinálni. Még most is. A csapat miatt tartok itt. Együtt dolgozni a többiekkel még mindig annyira szórakoztató és kielégítő, és annyira, de annyira boldoggá tesz. És ami a legfontosabb, hogy ARMY az epicentruma annak, hogy eljutottunk idáig, és ez olyasmi, amit nem szabad elfelejtenünk soha, miközben tovább haladunk. Hihetetlen. Ők a legfőbb oka annak, hogy idáig jutottam. (nevet) Mindig ott vannak, várnak, figyelnek, támogatnak és elismernek. ARMY az oka annak, hogy képes vagyok tovább folytatni. Olyanok, mint az üzemanyag a kocsimban, vagy... egyszerűen a lényegem?

Tudni, hogy mindig van valaki, aki vár rád, biztosan sokat jelent.
j-hope: Természetesen. ARMY tart mozgásban, mintha csak ők lennének a lábaim, amik megtartanak, az izmaim, a sejtjeim, az idegsejtjeim – mindez. (nevet) Ez minden, amit mondhatok, őszintén.

Forrás

0 Hozzászólás