W Korea | j-hope útja sosem ér véget

A Louis Vuitton 2025-ös őszi/téli férfikollekciójának bemutatóján a finálé csendes izgatottságban kezdődött, miközben j-hope LV Bag című dala visszhangzott a helyszínen. A Pharrell Williamsszel közösen készült szám lenyűgöző előzetesnek tűnt j-hope hamarosan megjelenő új szólóalbumához. A bemutató pezsgő fináléjára építve j-hope hamarosan elindul első szóló világkörüli turnéjára, amely során 15 városban lép fel. A show folytatódik – ahogyan j-hope útja is.

<W Korea> Egy esős délutánon Párizsban volt fotózásod a W Korea számára. Hol és mit szoktál csinálni Párizsban egy kissé felhős napon?

j-hope Párizs valóban a romantika városa. Minden szegletét imádom, de a kedvenc programom, hogy egy pohár bort kortyolgatok egy étteremben azokkal, akiket szeretek, miközben az ablakon át figyelem az esőcseppeket.

A Louis Vuitton bemutató fináléjában mutattad be új dalodat, az LV Bag-et. Mindenkit meglepett a váratlan megjelenés. Ráadásul Pharrell Williamsszel és Don Toliverrel is együtt dolgoztál rajta. Hogyan született meg ez az izgalmas projekt?

Pharrell keresett meg azzal, hogy dolgozzunk együtt a bemutató zenéjén. Gyerekkorom óta a példaképem, és a mai napig a kedvenc előadóm, így örömmel elfogadtam az ajánlatát. A hivatalos verzió még nem jelent meg, de már most érzem az emberek izgatott várakozását. A megjelenés időzítéséről is egyeztettünk Pharrell-lel és Donnal.

Volt olyan emlékezetes beszélgetésed a két előadóval, amire különösen szívesen emlékszel?

Pharrell személyesen instruált a felvétel során, és azt mondta, hogy a hangomnak energiája van. Ettől igazán büszkének éreztem magam (nevet). Donnal először a Louis Vuitton bemutatón találkoztam, és arról beszélgettünk, hogy egyszer majd együtt dolgozunk egy nagyszerű dalon. Ez a szám különösen sokat jelent nekem, mert a kedvenc Louis Vuitton táskámról szól. Szerintem egy táska teszi teljessé az öltözéket. A Louis Vuitton táskákhoz pedig ösztönösen vonzódom, hiszen gyerekkorom óta látom őket.

Az első szóló világkörüli turnéd, a Hope On The Stage február 28-án Szöulban veszi kezdetét, majd 15 városban lépsz fel világszerte. Hogyan érzed magad e nagy utazás előtt?

Mindig is szomjaztam a színpadot. Erős bennem a vágy, hogy megmutassam magam a közönségnek. Mostanra teljesen felkészültem mindenre. Itt az idő, hogy lángra lobbantsam a színpadot.

A turné során előadod a tavalyi Hope On The Street Vol.1 album dalait is. Személy szerint úgy érzem, hogy a Jack In The Box az alkotói ambíciódat mutatta meg, míg a Hope On The Street Vol.1 inkább olyan volt, mintha Jung Hoseok titkos naplóját olvasnánk.

Az én zeném alapja a tánc, és a Hope On The Street Vol.1 is a táncból született. Gyerekkorom óta a táncon keresztül fejezem ki a zenét. Mindig is vágytam arra, hogy a tánc által átélhető, élénk energiát visszaadjam a zenében. Hiszek abban, hogy a jó zene táncra készteti az embereket. Ezzel az albummal azt próbáltam megmutatni, hogyan kapcsolódik össze a tánc és a zene.

A Hope On The Street Vol.1 egy táncról szóló album, hiszen a tánc j-hope gyökere és kezdete. Ha visszatekintesz, van-e más is a táncon kívül, ami hatással volt a gyökereidre?

Az édesapám. Ha valami felkelti az érdeklődését, szenvedélyesen gyűjti hozzá kapcsolódó tárgyakat. Például gyerekkoromban a házunk tele volt DVD-kkel, amiket ő gyűjtött. Volt egy időszak, amikor köveket gyűjtött, most pedig apró figurákat. Mivel ebben a közegben nőttem fel, természetesen megtanultam, milyen örömöt és jelentőséget ad az embernek, ha saját gyűjteményt hoz létre.

Van most valami, ami különösen inspirál?

Mivel zenész vagyok, leginkább a zenéhez kapcsolódó dolgok hatnak rám. Mostanában teljesen lenyűgözött Doechii Grammy-díjas albuma, az Alligator Bites Never Heal. Szinte minden fellépését és élő előadását megnéztem – jelenleg ő az egyik kedvenc előadóm. Emellett Tyler, The Creator Chromakopia turnévideói is hatalmas hatással vannak rám. Mindez még inkább erősíti bennem a vágyat, hogy még jobb albumokat és előadásokat hozzak létre.

Az utolsó album dokumentumfilmjében említetted, hogy „kevesebb szorongást éreznék, ha egyszerűen csak boldogan táncolhatnék és élvezhetném.” Van valami, ami táncon kívül is segít megőrizni a nyugalmadat, amikor szorongsz vagy bizonytalan vagy?

Az emberek elvárásai és tekintete, akik figyelnek rám, bármilyen helyzetben erőt és nyugalmat adnak. Természetesen ezek között az emberek között ott van az ARMY is. Ők léteznek, ezért létezem én is.

Korábbi interjúidban a dalszerzésed kapcsán úgy tűnt, hogy a természetes és organikus alkotói folyamatot keresed. Van olyan szabály, amit szigorúan betartasz, amikor zenén dolgozol?

Igyekszem teljesen megragadni azokat az érzelmeket és a hozzáállást, amit a zene készítése közben éreztem. Ezért vonzódom még hosszú idő után is azokhoz a dalokhoz, amiket akkoriban írtam. Persze néha ez kínos vagy zavarba ejtő tud lenni (nevet). Ennek ellenére úgy érzem, ez a megközelítés hiteles, és alapját képezi a zenei fejlődésemnek.

Van olyan dal, amihez az idő múlásával egyre jobban vonzódsz? Előfordulhat, hogy egyes dalok másként hatnak, ahogy telik az idő.

Az i wonder… (with Jung Kook of BTS) lenne az. Akárhányszor hallgatom, sosem unom meg. Jung Kook közreműködése is tökéletes harmóniát teremt. Különösen a rap rész válik idővel egyre kellemesebbé hallgatás közben. A dal még jelentőségteljesebb számomra, mivel az összes  fő dallamot és szöveget én magam írtam.

Az i wonder… (with Jung Kook of BTS) dalszövegében elhangzik: „Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlünk, hogyan fogunk kinézni, és milyen életet fogunk élni.” Van benned valami, amiről úgy gondolod, hogy a dalszövegben felvázolt távoli jövőben sem fog megváltozni?

Jung Hoseok és  BTS j-hope mindig szeretni és élvezni fogják a zenét. Ez a két dolog sosem fog megváltozni.

Tavaly közvetlenül a leszerelésed után Los Angelesbe utaztál, és YouTube-ra is feltöltöttél videókat az ott töltött idődről. Mit kerestél akkor, amikor LA-be indultál?

Már régóta terveztem, hogy a leszerelésem után Los Angelesbe megyek. Eredetileg az volt a célom, hogy zenén dolgozzak, emberekkel találkozzak és angolt tanuljak, de ezek nem teljesen a tervek szerint alakultak. Akkoriban gyorsan szerettem volna elmerülni a számomra kedves kultúrában, és felkészülni a visszatérésemre. Emellett szerettem volna különböző nemzetközi producerekkel is együttműködni, mert úgy éreztem, ez összhangban van azzal a zenei iránnyal, amit a visszatérésem után követni szeretnék. Voltak ugyan kisebb megbánásaim, de összességében elégedett vagyok, mert olyan izgalmas projekteken dolgozhattam, amelyekre akkor csak az Egyesült Államokban volt lehetőségem.

Már 11 év telt el a debütálásod óta. Visszatekintve ezekre az évekre, melyik pillanat vagy döntés jelentett számodra áttörést?

A 2022-es Jack In The Box megjelenése utáni számos promóció hatalmas áttörést hozott számomra. Először tartottam listening partyt 1, és lehetőségem nyílt különböző műfajokban alkotó előadókkal találkozni. Ez volt az a pillanat, amikor igazán éreztem, hogy jelen vagyok a zenei színtéren. Most visszatekintve elég merész döntés volt – el is csodálkozom, hogy miként mertem belevágni. Sok szempontból ma is tisztelem az akkori önmagamat (nevet). A Lollapaloozán való részvételemet is kiemelném, hiszen ez a bátor lépés tovább erősítette a zenémbe vetett hitemet. A fesztivál meghatározó állomás volt, amely hozzájárult a szóló világturnémhoz. Azok a promóciók, amelyeket akkor eldöntöttem, a mai napig inspirálnak és motiválnak.

Hamarosan új albumot is kiadsz. Milyen visszajelzésnek örülnél a legjobban, amikor megjelenik az új zenéd?

Sokat jelentene, ha olyan visszajelzést kapnék, hogy „ez az a fajta zene, amit érdemes hosszú ideig hallgatni.”

A 2022-es W magazinnak adott interjúdban megkérdezték, mi az álmod, és azt válaszoltad, hogy szeretnéd megvalósítani, amin éppen dolgozol. Mi az álmod most?

Az álmom az, hogy megvalósítsam a terveimet anélkül, hogy az egészségem kárát látná. Az egészség az első. Nem is kívánhatnék többet annál, mint hogy mindent sikeresen véghezvigyek, miközben jó erőben maradok.

A születésnapod február 18-án lesz. Mi lenne az ideális módja annak, hogy idén ünnepeld? Mesélj el egy álomforgatókönyvet!

A legideálisabb forgatókönyv az lenne, ha vacsorázhatnék a szüleimmel és a családtagjaimmal. Még jobb lenne, ha megoszthatnám a születésnapi pillanataimat az ARMY-val is!

Eredeti szöveg és képek: W Korea

Kredit nélkül, kérünk, ne oszd meg a fordítást!


1 listening party Ez egy olyan összejövetel volt, ahol j-hope meghívott vendégekkel közösen hallgatta meg az albumot. ↩

0 Hozzászólás