NME | Agust D – D-Day kritika

Tanulságok és a felszabadulás uralkodnak a BTS rapper trilógiájának befejező részében

Hét évvel azután, hogy először jelentkezett lemezzel ezen a művésznéven, Suga gondolatébresztő társadalmi kommentárokkal és személyes reflexiókkal zárja le egyéni munkásságának ezt a fejezetét.

★★★★★

Írta: Rhian Daly

2023.04.21.

Agust D – vagyis BTS Suga – első stúdióalbumát szokatlanul könnyed hangulatban nyitja meg, ami ritkán jellemzi szólómunkáit. „Közeleg a D-Day, ez egy kibaszott jó nap” – jelenti ki, miután a refrén így szól: „A jövő rendben lesz / OK, OK, a tükörbe nézek, és nem látok fájdalmat.” Szinte felszabadultnak tűnik, mintha ő maga is rácsodálkozna erre az érzésre.

Ez érthető – mióta 2016-ban az álnév alatt kiadta debütáló mixtape-jét, Suga BTS-en kívüli munkásságát jellemzően a haraghoz kapcsolják, még ha – különösen a 2020-as D-2-n – ennél mindig is többről volt szó. A D-DAY alapját azonban a felszabadulás gondolata adja, és ezen az albumon nagyrészt maga mögött hagyja a régi, tüskés érzelmeket, hogy felszabaduljon, és teljes mértékben egy bölcs társadalmi kommentátor – és olykor védelmező – szerepébe lépjen.

Bár Agust D régi haragja talán már forrpontig hevült és szertefoszlott, ez nem jelenti azt, hogy a D-DAY csupa derű és napsütés lenne, miközben bemutatja a világról alkotott képét. A Polar Night visszafogott, mégis határozott lüktetésére a társadalmat szétszakító megosztottságot veszi górcső alá, és rávilágít, mennyire visszás tud lenni az erkölcsi fölény, amellyel embertársainkra tekintünk. „Ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” – jegyzi meg. „Szélsőséges választás / Politikailag korrekt vagyok, ha úgy kényelmes / De ha macerás, inkább hallgatok / Válogatott képmutatás, kényelmetlen hozzáállás.” Ahogy a versszak halad előre, úgy válik egyre élesebbé a hangjában megbúvó megvetés.

A Haegeum – amelynek címe egyszerre utal a dalt folyamatosan átszövő hagyományos húros hangszerre és a koreai „felszabadulás” szóra – arra hív, hogy szabaduljunk meg a mindent elárasztó „hülyeségektől”, legyen szó az online vagy a való világról, és találjunk rá egy újfajta szabadságra. „A szólásszabadság / Valakinek a halálát is okozhatja” – veti fel élesen. „Akkor is szabadságnak tekintenéd?”

A régi Agust D-féle düh néhol ismét felszínre tör a HUH?!-ban, amelyben BTS-es bandatársa, J-hope is közreműködik, és egy sötét drill-alapra épül. „Mit a szart tudsz rólam?” – vágja oda Suga. „Leszarom azt a baromságot, amit gondolsz rólam.” Ez azonban nem öncélú dühkitörés – az ellene szóló tévhitek elleni kiállása összefonódik a dal későbbi sorainak megfigyeléseivel: „Hírek milliói és pletykák – én vagyok a rosszfiú az információ korában.”

Ha a D-DAY a bizonyos érzések alól való felszabadulást jelenti, akkor még inkább arról szól, hogy ne hagyjuk, hogy a múlt vagy a jövő – a különböző korszakok, a megtörtént és a ránk váró dolgok – irányítsanak minket. „A múlt már nincs, a jövő messze van” – mondja Suga. „Mitől félsz?” Erre a gondolatra tér vissza a záródalban, a Life Goes Onban is, ahol arról mesél, hogyan hozhatnak felszínre régi emlékek félelmeket. Mégsem engedi, hogy hatalmukba kerítsék – egyszerűen felismeri, mik is ezek valójában: ártalmatlan kísértetek, az elmúlt életek nyomai.

A múlt alól való felszabadulás és az, hogy figyelmen kívül hagyjuk mindazt, amit átéltünk, két teljesen különböző dolog, és az album kiemelkedő dala, az Amygdala éppen Suga legfájóbb pillanataiba vezeti vissza a hallgatót – édesanyja szívműtéte, a vállsérülése, édesapja májrákja. „Mindez a szenvedés a saját javamra van?” – kérdezi homályos rock riffek és zúgó ütemek fölött, mielőtt arra a következtetésre jutna, hogy a trauma egy erősebb újjászületéshez vezetett. „Ami nem ölt meg, csak erősebbé tett / Most úgy bontakozom ki, mint egy lótuszvirág.” 

Az Amygdala, ahogy azt a témája alapján várhatjuk, teljesen szívszorító. A refrénben a zenész egy megható könyörgést intéz az agyának ahhoz a részéhez, amely a traumát dolgozza fel: „Az amygdalám / Kérlek, ments meg, kérlek, ments meg / Az amygdalám / Kérlek, húzz fel, kérlek, húzz fel.” Miközben ezt énekli, a hangja nyers és karcos lesz, az autotune rétegei csak tovább erősítik az érzelmek törékeny hangját.

Egészében véve, és annak ellenére, hogy az évek során sok változáson ment keresztül, a D-DAY egyértelműen Suga – vagy Agust D – műve marad. Az albumon szereplő kollaborációk nem vonják el a figyelmet róla, hanem inkább kiegészítik őt. A HUH?!-ban J-hope fenyegető, szinte suttogó hangon szólal meg, új dinamikát adva ezzel bandatársa sürgető előadásához. A majdnem záró Snooze viszont két új kreatív társ közreműködését is bemutatja – Woosungot a The Rose-ból és a legendás, elhunyt zeneszerzőt, Ryuichi Sakamotót. Sakamoto érzelmekkel teli, nyugodt zongoráján Woosung bársonyos hangja kiemeli Suga szövegeinek gyengéd, vigasztaló üzenetét, amelyek elfogadást és támogatást kínálnak azoknak a feltörekvő művészeknek, akik Suga nyomdokaiban szeretnének járni.

Egy gazdag és változatos album, amely az atmoszferikus instrumentális számoktól (Interlude: Dawn) a SDL sima groove-jáig terjed, az D-DAY-en Agust D megállíthatatlan, elgondolkodtató erő, amely csúcsponton zárja le trilógiáját. Ezek azok a dalok, amelyek segíthetnek bennünket végigvezetni a modern világ próbáin, akár tanítókként, akár szövetségesekként a sötétben. Ahogy ő fogalmaz a Polar Night-ban: „A világ hülye, de neked nem kell annak lenned / Szóval nyisd ki a szemed és lásd meg a valódi világot.”

Részletek

Lemez megjelenésének dátuma: 2023. április 21.

Lemezkiadó: HYBE, Big Hit Music

Az eredeti szöveg forrása: NME

0 Hozzászólás