Rolling Stone | J-hope arról, hogy milyen volt felnőni a BTS tagjaként, a következő mixtape-ről és sok másról
- Olyan zenét akartunk csinálni, amiből az emberek erőt meríthetnek - mondja J-Hope a BTS tagokat szerepeltető sorozatunk legelső digitális címlapsztorijában.
[Rolling Stone interjú; Brian Hiatt; 2021. május 14.]
A BTS számos híres rajongójának egyike maga James Corden, a Late Late Show házigazdája, akinek a véleménye szerint a csapat maga a jóság megtestesítője. A gödröcskés mosolyával, barátságos viselkedésével és heves színpadi kisugárzásával a 27 éves rapper, táncos, dalszerző és producer j-hope testesíti meg a csapat alapvető jóságának és elsöprő tehetségének a kombinációját, még a színpadi neve is, amit saját maga választott ki, pozitivitást sugároz. Az interjúsorozat első részében, amit a Rolling Stone a BTS hét tagjával készített, j-hope visszaemlékezett a csapat korai napjaira, beszélt a saját zenei jövőjéről és sok másról is. A csapat kiadójának, a HYBE alá tartozó Big Hit Music szöuli székhelyének egyik stúdiójából jelentkezett be; olívazöld kabátot és fehér pólót viselt. Az energiája a szinte mindig energikus televíziós interjúihoz képest visszafogott volt, de hatalmas mosolya sosem ment messzire.
Felébredtél és egyenesen ide jöttél, vagy volt lehetőséged valami másra is ma reggel?
Használtam a mosdót! [nevet]
Mit tanultál meg magadról a pandémia éve alatt?
Lehetőséget adott arra, hogy felismerjem, milyen értékes a mindennapi életünk. El kellett gondolkodnom azon, merre haladjon az életem, hogyan őrizhetem meg a nyugalmamat, és maradhatok fókuszált még ilyen időkben is. Az önvizsgálat időszaka volt.
Milyen következtetést vontál le ebből az önreflexióból?
Arra jutottam, hogy azt kell tennem, amihez a legjobban értek. Az idő megy tovább és az élet is tovább folytatódik, nekünk pedig továbbra is zenét kell írnunk és előadnunk. Arra gondoltam, hogy olyan zenét kell írnom, ami képes vigaszt nyújtani és reményt adni másoknak. És tudod, mi is csak emberek vagyunk, mint mindenki más. Ugyanúgy érzünk, mint mások. Szerettünk volna olyan zenét csinálni és olyan előadásokat bemutatni, ami megmozdít valamit az emberekben és amiből erőt tudnak meríteni.
Amit most mondtál, a Life Goes On üzenetére emlékeztet engem, ami egyébként egy gyönyörű dal.
Azon gondolkoztunk, hogy mi az, amit mi megtehetnénk ebben az időszakban, a COVID pandémia alatt – ebből született meg az a szám. Azokról a történetekről szól, amiket egy ilyen időszakban tudunk elmondani. Mindez arra ösztönzött minket, hogy őszintén elbeszélgessünk egymással arról, mit érzünk. Emiatt azt érzem, hogy ez egy fontos dal.
Néhány dalszövegedben felfedted, hogy a mosoly mögött, amiért mindenki odáig van, néha a szomorúság is ott bujkál. Hogyan tudod egyensúlyban tartani a pozitivitást, amit a világnak mutatsz, és azokat az összetettebb érzelmeket, amiket a mindennapi életed során tapasztalsz?
A dolgok igazán különböznek attól, ami korábban volt. Egyszerűen csak próbálom azt mutatni, aki valójában vagyok. Úgy érzem, számomra ez a legkényelmesebb. Mindenkinek van más oldala is, mint amit megmutat. Természetesen előadóként van rajtam némi teher és nyomás, de elfogadom őket azoknak, amik. Igyekszem azt kifejezni, hogy le fogom gyűrni ezeket a nehézségeket. Ha pedig kiadom magamból ezeket a dolgokat, az egyfajta vigaszt is nyújt számomra. Amióta csak előadók vagyunk, folyamatosan kommunikálunk a rajongóinkkal, de azt hiszem, mostanra ez is sokkal természetesebbé és kényelmesebbé vált. Azelőtt jóformán csak a dolgok derűs oldalát mutattuk meg nekik, a szebbik oldalunkat. A nevem j-hope [hope jelentése remény], ezért igyekeztem a legjobbat mutatni a többiekről és saját magamról is. Az idő azonban múlik, nem érezhetünk örökké ugyanúgy, és természetesen én is megtapasztaltam más érzéseket is. Megpróbáltam ezeket az érzéseket a zenémen és a beszélgetéseken keresztül átadni, igazán szépen kifejezésre juttatni.
Az egyik ilyen dal az Outro: Ego. Mire gondoltál, miközben dolgoztál rajta?
Az a szám tényleg az önreflexióról szól, azt vizsgálja, ki vagyok én, az egóm, ahogy azt a cím is sejteti. Jung Hoseok [j-hope valódi neve], életéről szól, egyénként – és j-hope életéről. Arra a következtetésre jutottam az önvizsgálatot követően, hogy hiszek önmagamban, hiszek abban, aki vagyok, és ez az én önazonosságom. Ezek azok a kihívások, amelyekkel szembenéztem már és amivel a jövőben is szembe fogok nézni, és új dolgokat fogok tenni, miközben arra támaszkodok, aki vagyok.
2018-ban kiadtad a Hope World című mixtape-edet, ami meglehetősen nagy művészi mérföldkövet jelent. Melyek a kedvenc emlékeid az album munkálataival kapcsolatban?
Tudod, visszatekintve, azt hiszem nagyon tiszta, ártatlan és gyönyörű, hogy azokban az időkben ilyen zenét tudtam írni. Most, amikor zenét írok, lehetőségem van visszatérni azokhoz az érzésekhez, és arra gondolok: Ó, azok az idők! Szerintem igazán jó hatással van arra a zenére, amin most dolgozom. A mixtape-nek köszönhetően sok tapasztalatot szereztem; és nagyban meghatározta, hogy előadóként és zenészként merre szeretnék tovább menni. Szeretnék a továbbiakban is zenét írni és olyan zenét mutatni az embereknek, ami[nek a stílusa] egyedi, ami csak j-hopre-ra jellemző.
Milyen gondolataid vannak a második válogatáslemezeddel kapcsolatban?
A jelenlegi célom az, hogy inspirációt gyűjtsek és jó zenét csináljak. Még semmi sincs eldöntve, úgyhogy csak tovább dolgozom a zenéken. Nem hiszem, hogy a saját zenei stílusom jelentősen megváltozna, de gondolom, sokkal érettebb lesz. Megpróbálok olyan történeteket felvenni, amiket igazán el akarok mesélni a második mixtape-en.
Nemrég adtad ki a Hope Worldön szereplő egyik dal, a Blue Side teljes verzióját. Készen volt egész végig, vagy csak mostanában fejezted be?
Akkoriban még nem volt kész teljesen, mindig csak ott motoszkált a fejemben, hogy vissza kellene térni ahhoz a dalhoz és megcsinálni úgy, ahogy mindig is elképzeltem. Azt hiszem, talán két hete vagy egy hónapja jutottam el végre odáig, hogy azt éreztem, be akarom fejezni ezt a számot. Mint ahogy korábban is említettem, tényleg igazán elmerengek azokon az érzéseken, amiket a mixtape készítése során éreztem.
Amikor gyakornokoskodni kezdtél egyáltalán nem rappeltél. Nyilvánvalóan hosszú utat tettél meg azóta és meglehetősen komoly tudásra tettél szert közben – milyen volt a tanulás folyamata?
Még mindig azt gondolom, hogy vannak hiányosságaim. Továbbra is hosszú út áll előttem, még sok mindent kell megtanulnom. Meg kell találnom a saját egyedi stílusomat. Úgy gondolom azonban, hogy a többieknek köszönhető az, hogy képes voltam eljutni idáig. Amikor gyakornok lettem, csak rapperek voltak [abban] a csapatban. Úgyhogy amikor beléptél a házba, csak azt lehetett hallani, hogy dübörögnek a kemény ütemek. Mindenki freestyle-ban rappelt. Nem volt egyszerű kezdetben, de igazán keményen dolgoztam azon, hogy alkalmazkodni tudjak az új környezethez. Szerettem azokat az időket, jó emlékeim vannak róla, és igazán jól éreztem magam.
Nagyon fiatal voltál, amikor gyakornok lettél. Milyen volt a BTS tagjaként felnőni?
A gyakornoki idő alatt az életem nagyon távol állt az átlagostól. Más srácok, a barátaim, elvégezték az iskolában az iskolai feladatokat, tanulmányi kirándulásokra jártak és mindenféle emléket szereztek diákokként. Persze, én választottam ezt a karriert, a saját utamat, és ehhez le kellett lemondanom ezekről a dolgokról. Talán sajnálnom kellene, hogy nem éltem át mindezt, de a saját álmaimat hajtottam. Csodálatos élmény volt, amikor gyakornokként találkozhattam a többiekkel, elképesztő, hogy ennyire különböző emberek képesek voltak csapattá formálódni. Szeretném megköszönni azoknak a srácoknak, néha igazán visszavágyódom azokba az időkbe.
Mire gondolsz a BTS első videóira visszanézve, ahol mindegyikőtök imázsa meglehetősen kemény volt még?
Amikor kiadtuk a No More Dreamet, a zenénk az előítélet és az elnyomás elleni küzdelmet jelenítette meg. Természetesen ezek az értékek a stílusban és a vizuális részletekben is visszaköszöntek, amikor megjelent a videó. Akár azt is mondhatnánk, hogy abban a pillanatban az volt az identitásunk és az imázsunk is. Nem maradhatunk azonban örökké változatlanok. Az idő múlásával elkerülhetetlenül változnak dolgok és a trendek, a saját zenei irányzatunk is változáson ment keresztül. Figyelembe vettük, milyen hatások érnek minket, ideértve természetesen a közönségünket is. Ezek a hatások vezettek minket a zenei stílusunkon és a koncepciónkon jól érzékelhető változás felé.
Sokszor említettétek már, hogy miután összeálltatok, sok konfliktusotok adódott amiatt, hogy mindannyian eltérő háttérrel és értékrendszerrel érkeztetek. Milyen kiemelkedő különbség okozott problémát kezdetben?
Egyszerűen csak nagyon különböztünk egymástól, emiatt voltak kínos pillanatok. Eltelt egy kis idő, mire hozzászoktunk. Együtt éltünk, ugyanakkor biztosítani kellett, hogy mindannyiunknak meglegyen a saját személyes tere. Megtanultuk megérteni egymást, és most már olyan régóta vagyunk együtt, hogy kialakult köztünk egyfajta harmónia, egyfajta megértés a másik felé, és ez az, ami lehetővé teszi azt a csapatmunkát, ami nálunk van. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe és feladata a zenét tekintve, úgyhogy igyekszünk segíteni egymást abban, amit csinálunk, és abban is, hogy még jobbá válhassunk.
Forrás
Fordítói megjegyzés:
A fordításommal korábban egy másik blogon is találkozhattatok már, így ismerős lehetett néhányatok számára. A Smeraldo Gardenre a korábbi fordítás újraellenőrzött és erősen átjavított verziója került már ki.
Köszönöm, hogy (itt is) elolvastátok!
~l
Kérjük, ha megosztjátok a fordítást, krediteljétek vagy jelöljétek meg a blogot valamilyen formában, a legtöbb felületen megtaláljátok, így könnyedén tudjátok kukacolni. Köszönjük.
0 Hozzászólás