NME | j-hope Jack in the Box kritika

Címlap. NME | j-hope Jack in the Box kritika


A ragyogó BTS-rapper sötétebb vizekre evez lenyűgöző szólóalbumán 

Miközben a BTS tagjai egyéni tevékenységeikre helyezik a hangsúlyt, j-hope leveti vidám, közismert álarcát, hogy megmutassa személyiségének és zenei tehetségének más oldalait.

★★★★★

Írta: Rhian Daly

2022.07.15.

Bárki, aki egy kicsit is ismeri j-hope-ot – a karizmatikus rappert és lenyűgöző táncost, aki a BTS-szel hódította meg a világot –, tudja, hogy művészneve tökéletesen illik rá. A színpadon és a csapat számos tartalmában a derű és a fény megtestesítője, arcáról szinte sosem hiányzik a mosoly. Ám j-hope végső soron csak egy szerep, Jung Hoseok pedig éppoly sokoldalú és összetett ember, mint bárki közülünk.

A Jack In The Box – első szólóalbuma, amely egyben az első teljes hosszúságú kiadvány azóta, hogy a BTS bejelentette, nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni projektekre – valami sötétebbet tár elénk, mintha egy napfényben szikrázó vízesés mögé lépnénk, és árnyas barlangokat, valamint az erózió törmelékeit találnánk. Az album a siker, az emberi lét, a szenvedély és az önpusztítás témáival birkózik, miközben J-Hope szorongásait és gyötrelmeit gyakran komor hiphopon keresztül osztja meg, válaszokat keresve kérdéseire.

„Az életem az ellenségemmé válik, egyre magányosabb lesz” – rapeli gyengéden a Safety Zone lelassított, lélekkel teli R&B dallamára, egy olyan számban, amelyben egy biztonságos helyet keres, ahol igazán megpihenhet és kiöntheti a lelkét. Ez a sor nem sokkal azután hangzik el, hogy visszatekintve így vall: „a teljes húszas éveimet ennek a mérhetetlen életnek szenteltem” – nehéz nem a kimerültség érzését vagy azt a gondolatot társítani hozzá, hogy egy bizonyos ponton túl a siker inkább teherré válik, mint világokat feltáró örömmé. „Mostanában jobban szeretem az állatokat, mint az embereket” – vallja be j-hope, majd tétován töprengve bolyong: „Hol van a fénycsík, ami megnyugvást hoz a sötétben? […] Hol van a biztos menedékem? Balra, jobbra, egyenesen?”

A sötét hangulatú What If… című dalban – amely Ol’ Dirty Bastard Shimmy Shimmy Ya című számából vett mintát használ – a nyilvános énje és valódi önmaga közötti kettősségen mereng. „Százszor is megkérdezem magamtól / Tényleg ilyen vagyok?” – töpreng. „Reményteljes, optimista, mindig mosollyal az arcomon.” Később, egy morgós, nyers refrénben azon spekulál, milyen lenne az élete, ha először a hajtóerők – a remény, az álom, a szenvedély és a vízió – hiányoznának belőle, majd továbblép a kézzelfoghatóbb dolgokra, mint a pénz, a ház és az autó.

Bár j-hope a Jack In The Box-on levette ragyogó, optimista maszkját, hogy személyiségének egy másik dimenzióját mutassa meg, ez nem jelenti azt, hogy ezek a tulajdonságok végleg eltűntek volna. Időnként itt is felbukkannak, és apró fénysugárként támasztják alá empatikus, őszinte üzeneteit. A zseniális STOP éles látlelet az emberiség visszásságairól: kezdetben kíméletlenül ostorozza az aljas tetteket („Az emberek tettei, akik még az állatoknál is rosszabbak, undorítanak / Keményebb szavakkal élve, néha még én is kételkedem benne, hogy valóban emberek-e”), majd egy pillanatra hátrébb lép, és azt mondja: „állj, elég, állj, elég / Nyugodj meg, meg, meg”, hogy mélyebben átgondolja a helyzetet.

„Igen, térjünk vissza az alapokhoz, és vessünk rájuk egy újabb pillantást” – instruálja a hallgatót a rapper egy pattogó ütem felett. „A környezet, az oktatás, a rendszer, amelyben felnőttek / Miben különbözik az enyémtől?” Továbbra is derűlátó marad, miközben levonja a következtetéseit: „Az ok és okozat törvénye szerint születtünk / Ennek ellenére az akaratunk bármit megváltoztathat / Mi vagyunk a formálók / Mert egy apró kezdet is hatalmas ugrás / Mert a világon nincsenek rossz emberek.” 

Az album koncepciója a görög mitológia Pandóra szelencéje köré épül, amely szabadjára engedte a világ összes gonoszságát, egyedül a remény maradt meg a falai között. Az ehhez hasonló pillanatok ezt idézik meg, megmutatva, hogy bármilyen sötét mélységekbe merüljön is j-hope, a hitét sosem veszíti el.
Az '=' (Equal Sign) viszont arra kér bennünket, hogy csatlakozzunk J-Hope-hoz, és bánjunk embertársainkkal szeretettel. Fülbemászó ’90-es évekbeli hiphop-alapokra építve lágyan énekel arról, hogy el kell engednünk a gyűlöletet, és „más megvilágításban keressük a szeretetet”. Az album legrövidebb száma, a bevezető és az átvezető rész kivételével, amelyik még több kifejtést kívánna, mivel a szeretetről szóló csillogó üzenete túl hamar véget ér.

A Jack In The Box okosan van felépítve, világosan jelzett narratívával. Olyan módon áramlik, hogy élvezet végighallgatni a legelejétől a végéig, ahelyett, hogy véletlenszerűen ugrálnánk a számok között. Az albummal Intro-val kezdődik, amely egy angol narrációban elmeséli Pandora ládájának történetét, és figyelemre méltóan azzal a sorral zárul: „A remény adta meg az embereknek az akaratot, hogy túléljék a fájdalmat és a küzdelmeket”. Az album központi darabja a Music Box: Reflection, egy baljós instrumentális szám, amely nehéz légzést, egy kísérteties zenélő doboz melódiát, basszusokat és karcos ütemet kombinál. Ez egy átvezető rész a történetben, lehetőséget adva alkotójának, hogy váltson az album első, üzenetekkel teli feléről a második, introspektívebb részére.

Az album hangzásvilága hozzájárul ahhoz a hangulathoz, amelyet j-hope a szövegekkel teremt. Többnyire old-school hip-hopot használ stílusában, de friss ötleteket csempész a jól ismert hangzásba. A MORE című számban emo rock elemeket villant, és ezeket keveri a nehéz gitárhangokkal, miközben üvöltve énekli a refrént. A Pandora’s Box egy zavaró zongoramelódiát fűz a ritmusok közé, míg a ragyogó Future – amely a korai Kanye West-et idézi – a hangulatot egy gyermekkórus visszhangjaival emeli.

Az Arson viszont az a szám, amely úgy tűnik, hogy a legkiforrottabb munka az albumon. A sztár egy minimális, sötét alapra épít, és a hangját használja fő hangszerként. „égjen, égjen, égjen, égjen, égjen” /„Gyújtsuk meg, gyújtsuk meg, gyújtsuk meg, gyújtsuk meg”– rappeli az első pillanatokban. „Kész, kész, kész, kész.” Minden egyes ismétlés egy morajló baritonnal érkezik, mintha egy motor melegítene, hogy aztán elrobogjon a távolba. Ahogy a szám halad előre, j-hope flow-ja simáról és fenyegetőről valami darabosabbra és sürgetőbbre vált, a háttérben pedig egy szirénaszerű hang szól. Ez egy mestermunka, egy addiktív befejezés, amely arra kér, hogy ismételd meg újra és újra.

Gondolatébresztő és tele friss, új ízekkel, a Jack In The Box olyan j-hope-ot mutat be, akit a világ az elmúlt kilenc évben megismert és megszeretett, de most egy egészen új irányba emeli ezt a figurát. A hamvakból azonban egy olyan sztár emelkedik ki, aki izgalmasabb és félelmetesebb, mint valaha, és látszólag megállíthatatlan.
Részletek
Lemezkiadó: Big Hit Music
Lemez megjelenésének dátuma: 2024. november 15.

Az eredeti szöveg forrása: NME

0 Hozzászólás